HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • labdajáték: A kettő feltételezi egymást: az érzelmi bevonódás, megélés és a tudatosulás. A tudatosodás csak ez... (2014.11.04. 08:54) Ida
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) Alagna (1) alagna (5) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) Aznavour (1) aznavour (2) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) Beethoven (2) beethoven (5) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (1) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) csajkovszkij (2) Csajkovszkij (3) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (12) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) hvorosztovszkij (18) Hvorosztovszkij (5) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) linklater (1) Linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) mariza (1) Mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) Mendelssohn (1) mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) Netrebko (3) netrebko (7) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) rigoletto (4) Rigoletto (1) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (4) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter

Tegnap este megnéztem a MET Don Carlos közvetítését az Urániában. Lehet, hogy mégis aludnom kellene még egyet, mielőtt leírom a véleményem, mert elég lesújtó, és nem pályázom Fáy Miklós babérjaira, bár sokakkal ellentétben én szeretem a kritikáit.

Szóval: a bejegyzés címe pontosan az lenne, hogy Don Carlos négyzetgyök alatt, mínusz Rodrigó, mínusz Eboli. Matematikailag ugyanis ezzel lehetne leírni a tegnapi előadást. Ami azért kínos, mert az derült ki, hogy a MET-ben is elkövetnek kapitális szereposztási tévedéseket.

A párizsi változatot adták, ez mindenképpen javukra írandó, bár mostanában ritkán adják a milánói (mások szerint modenai) verziót (ami egy felvonással rövidebb, és itt - ott meghúzott, ezért feszesebb), de abból is láttam már jó előadást. Legutóbb például az Opera Bastille-ét. Én szeretem a Don Carlost, viszonylag gyakran hallgatom, még akkor is, ha tudom, hogy a librettonak kevés köze van Schiller drámájához, és nem is Verdi legsikerültebb operája. Schiller drámájának is kevés köze van a valósághoz, tekintve, hogy az igazi Don Carlos a rokonházasságok genetikai tobzódásából kifolyólag egy szadista kretén volt (a dédanyjai közül kettő édestestvér volt, és a többi is közeli rokon), és rövid élete során több kegyetlen gyilkosságot követett el, mint egy jósvádájú inkvizitor nyugdíjig. Mégis sokan készpénznek veszik, hogy Don Carlos szabadságharcos volt. De ez mellékszál a tegnapi történethez.

A párizsi változatban van ugye az első felvonás (amelyet nemes egyszerűséggel elhagynak a milánói változatban), ami a fontenebleau-i erdőben játszódik, és én azért szeretem, mert Carlos és Erzsébet kettőse az egyik legszebb kettős a darabban. Igazából enélkül nem is érthető a darab, de sznobériából sokan úgy tesznek, mintha értenék. Tegnap ez a felvonás volt majdnem az egyetlen, amire azt mondhatom, hogy korrekt volt. Nem több, de legalább korrekt.

A Don Carlos megfelelő elénekléséhez és eljátszásához kell: 1 db. Carlos, 1 db. Posa márki (Rodrigo), 1 db. Fülöp király, 1db. Erzsébet, 1 db. Eboli hecegnő, 1 db. Főinkvizítor, és néhány egyéb szereplő (apród, udvarhölgyek, kórus, katonák, flamand harcosok). Nos a hat db. fő hozzávalóból hiányzott: Carlos, Rodrigó és Eboli. Kiváló volt Fülöp, jó a Főinkvizítor és tűrhető Erzsébet. Csakhogy ez egy MET előadáshoz édeskevés.

Don Carlost Roberto Alagna énekelte, akinek sikerül gyököt vonnia Carlos figurájából, annyira rossz volt a szerepformálása. A pályája kezdetén én szerettem Alagnát, leginkább a lemezei alapján. Érdekes hang, volt ereje, és a magasságokkal sem volt baja. Aztán láttam néhány előadását, és az a benyomásom támadt, hogy a pasinak van némi problémája az egojával, majd a MÜPA-beli koncertjéről úgy jöttem ki, hogy ez az ember egy pojáca. És valóban az. Tegnap Carlos egy elkényeztetett gyerek volt, akinek nem vesznek vattacukrot a vidámparkban, és ezért önkontroll-problémái támadnak. A hang sem a régi, de a legrosszabb az volt, hogy nem nézett a partnereire. A legunalmasabb operajátszási technikát használta, beállt a színpad rendező által meghatározott részére, beleénekelt a nézőtérbe, és közben a saját kezeit csodálta, mint egy négyhónapos gyerek, aki most fedezi fel, hogy mozognak az ujjai. Erzsébetnek úgy vallott szerelmet, hogy a reflektort nézte, Rodrigóval úgy váltotta meg a világot, hogy a kamerát kereste. Ezt a Carlost nem érdekelte Flandria szabadsága, csak az, hogy látszik-e a tokája a felvételen. Nem gyűlölte Fülöpöt, amiért elvette a szerelmét, mert ahhoz is enervált volt, hogy ezért energiát fejtsen ki. Nem fájt a szíve Rodrigó haláláért, mert csak annyiban érdekelte Rodrigó, hogy mennyire takarja ki a színpadon. Hatásvadász módon hosszú szüneteket tartott, és gondosan behajtotta a nézőtér ovációját. A magas regisztereken megpróbálta megúszni az áriákat, szóval az egész egy TESCO gazdaságos Carlos volt. Nem mentség, hogy Carlos figurája nincs megírva rendesen, mert éppen ezért óriási játéklehetőség. Lehetett volna tragikus szerelmes, akit a véletlen sodor a politikába, lehetett volna elhanyagolt fiú, aki így akarja felhívni magára az apja figyelmét, vagy akármi, csak az nem, ami tegnap este volt.

Rodrigo Posa márki a legjobban megírt szerep Schillernél és Verdinél is. Az abszolút pozitív hős, minden nő álma, hű barát, önfeláldozó, jóképű, szóval tisztára mint Wilson a Dr. House-ban. A legjobb áriái neki vannak, és ha szépen énekel, nincs az a tinilány, aki ne várná a Posát éneklő baritont a művészbejárónál. Tegnap egy bizonyos Simon Keenlyside nevű énekes (?) volt Posa, becsülettel küzdött, ami annyit tesz, hogy valami borzalmas hangon erőből végigordította a szerepet, a szükségesnél sűrűbben megölelte Carlost, összebuccantotta a fejüket, szerintem az előadás végére tele voltak kék folttal, mint egy belemenős hokimeccs után. A félreértések elkerülése végett Rodrigo egy baritonszerep. A bariton annyit tesz, hogy a basszusnál magasabb, a tenornál alacsonyabb hangfekvés, de vannak egyéb jellemzői is. Keenlyside-nak nincs hangja. Egyszerűen nincs mivel jellemezni. Szürke, érdes, unalmas. Tudom, hogy nem lehet minden MET-es bariton Hvorosztovszkij, meg Terfel. De ott van még: Milnes, Bruson és még kétszáz másik, akinek van hangja. Posát a Magyar Állami Operaházban hatszor jobban énekli Anatolij Fokanov is. (Ez nem Fokanov bírálata, szerintem őt nem kezelik érdemei szerint, sokkal jobb annál, mint ahogyan mi értékeljük.) Egyszer a végén, amikor haldoklott, mintha megcsillant volna valami, de lehet, hogy csak azért, mert vizszintesben volt, és akkor félrecsúszott valami. Szóval a pasi totális szereposztási tévedés.

Fülöp: Ferruccio Furlanetto volt, aki ma a legjobb Fülöp, aki énekli a szerepet. A negyedik felvonásbeli áriája gyönyörű volt, némiképp rontott rajta, hogy a magyar feliratozók nem ismerték az ária magyar szövegét, és szó szerint fordították, így ami magyarul úgy kezdődik, hogy: "Majd alszom én, ha véget ér a kín..." a feliraton valahogy úgy látszott, hogy "Majd akkor alszom, ha belecsavarnak a halotti lepelbe..." Nem ugyanaz, különösen azért, mert ezt az áriát még a suszterinasok is fütyülték. Furlanettonál érzékelhető volt a zsarnok magányossága, drámája, és az a vívódás, hogy a féltékeny férj legyőzi az apát. Tökéletes volt, ahogyan kapaszkodik Rodrigóba, mert a hatalomhoz való ragaszkodása iszonyatosan magányossá teszi, és még dicsekedni sincs kinek. Amikor a Főinkvizítor döbbenten megkérdezi tőle, hogy "Minek neked barát, hiszen király vagy, és senki nem lehet veled egyenrangú?", akkor látszott az arcán, hogy egy pillanatra átérzi, ez már mindig így lesz. Soha nem lesz barátja. De az is látszott, hogy akkor is ezt választja, ha tökéletesen egyedül marad. Erzsébetet is inkább trófeának tekinti, akit Henrik királytól nyert el, mint feleségnek. De elvárja a trófeától is, hogy csodálja őt, és senki másra ne gondoljon. Carloshoz fűződő viszonya is arról szól, hogy retteg a trónkövetelőtől. Soha nem gondolt Carlosra mint a fiára, simán feláldozza, csak ígérjék meg, hogy feloldozzák érte. Furlanetto tökéletesen hozza a magyányos zsarnokot, aki kapaszkodik a trónjába, és fogalma sincs a világról. Láttunk már ilyet.

Az előadás egyik ritka kiemelkedő jelenete volt a flamandok könyörgése. Fülöp arcán ott volt az értetlenség: mi bajotok? Én vagyok a királyotok, csakis aljas áruló lehet, aki panaszkodik!

Marina Poplavszkaja Erzsébete korrekt, de semmi több. A zárt hangképzése miatt hihetelenül merev a mimikája, leginkább a kötelességtudatot hozta, de a szerelemből már kevés jutott. Sokkal inkább önmagát sajnálta, mint az elveszett szerelmet és a szenvedő Carlost. Talán csak az utolsó jelenetben V. Károly sírjánál esett ki az önsajnálatból, és árult el igazi érzelmeket.

Na és akkor Eboli! Pontosabban Eboli hiánya. Anna Szmirnova hangjában benne van Eboli, mégsem láttunk és halottunk belőle semmit. Erős, dús hang, talán túlságosan erős is, leénekli Carlost a színpadról, de csak azt láttam, hogy szenveleg. Már a Fátyoltánc is sok volt, de az Eboli - Carlos kettősnél teljesen hihetetlen volt a szerelme is, és az is, amikor a csalódottságtól átcsap gyűlöletbe. Ugyancsak nem értettem a megbánását sem, mert minden gyengédség hiányzott a játékából. Eboli drámája az érzelmi hullámzásból fakad, de Szmirnova elejétől fogva úgy énekelt, mintha ürügyet keresne a bosszúra. Eboli jobb szerep, mint Erzsébet, ebből az előadásból azonban teljesen hiányzott.

Ha nem láttam volna már jó előadásokat a Don Carlosból, akkor azt mondanám, hogy nincs megírva ez az opera. Tényleg nagy ugrások jellemzik néhány helyen, de ettől függetlenül gyönyörű áriák és kórusok vannak benne. A MET-ben viszont a kórus óriási. Még a fekete és a nyilvánvalóan koreai kórustagnak is simán elhittem, hogy inkvizítor! Ami azért elég pikáns!

Címkék: terfel hvorosztovszkij alagna furlanetto keenlyside poplavszkaja szmirnova

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apropoversek.blog.hu/api/trackback/id/tr855195086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.