HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Ady Endre (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) alagna (5) Alagna (2) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) Andorai Péter (1) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) beethoven (5) Beethoven (3) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) Bizalom (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Bryn Terfel (1) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) Cantemus (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) Caruso (1) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) Dés (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) Donizetti (3) donizetti (1) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) Furlanetto (2) furlanetto (6) garanca (2) Garanca (1) Gardiner (2) gardiner (1) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Grecsó Krisztián (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) Jonas Kaufmann (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) Kaláka (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kurt Veill (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mahler (1) Maisky (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) mariza (1) Mariza (1) Marlene Dietrich (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) mendelssohn (1) Mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) mozart (3) Mozart (2) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) Nemzeti Filharmonikusok (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) Renato Bruson (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Schütz Ila (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) Sulyok Mária (1) sutherland (1) Szabó István (1) Szabó Magda (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (2) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) Theresa Stratas (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) Traviata (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) Ute Lemper (2) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) verdi (8) Verdi (5) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) Wagner (3) wagner (3) wiedemann (1) Wiener Symphonyker (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) Zeffirelli (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter

Ha már esett szó a legjobb Lunáról (aki természetesen Hvorosztovszkij), és szidtam az ügyeletes kínai üdvöskét Lang Lang-ot, akkor essék szó a talán legjobb Azucenáról, és a kínai kapcsolatról. Életem egyik legjobb Azucena-jat Fiorenza Cossotto-tól hallottam a budapesti Magyar Állami Operaházban. Nem kétlem, hogy másutt is énekelt hasonlóan jól, sőt biztosan sokkal jobban is, de nekem eleddig ez volt az egyik legjobb, pedig hallottam más jó Azucenakat is, legutóbb például Dolora Zajick-ot a MET-ből, de világszínvonalon énekli a szerepet a magyar Wiedemann Bernadett is.

Úgy tíz éve lehetett, hogy viszonylag népes és igen magas beosztású kínai küldöttség érkezett a munkahelyemre, akik először jártak nálunk. Látogatásuk éppen egybeesett egy kínai kormány-küldöttség látogatásával, s ennek lesz még jelentősége a történetben. Amikor már minden létező hivatalos programot abszolváltunk, és a kötelező minden esti vacsorán is túl voltunk, kultúrprogram gyanánt A trubadúr volt kitalálva a Magyar Állami Operaházban. Óriási protekcióval sikerült jegyet szerezni a prosceniumba a fél küldöttségnek, plusz a tolmácsnak és egy kísérőnek. Főnökeim ismervén a hobbimat, továbbá, mert már nagyon unták a minden esti social programot, rám bízták az operalátogatást, amit én örömmel fogadtam. Én ismertem a különbséget az európai és a kínai opera között (ég és föld, nem azonos műfaj), azt hittem, hogy ők is ismerik. De nem.

Megérkezvén az Operába, a tolmács segítségével igyekeztem bemutatni az épület szépségeit, óriási lelkesedést váltva ki. A kínaiak mindig lelkesek, de az épület is tényleg szép. Beültünk a prosceniumba, ahonnan jól látszott, hogy a királyi páholyban a kínai kormányküldöttség foglalt helyet magyar külügy jeles képviselőivel és a kormányőrökkel turbózva. Ez a vendégeinkből az otthon elvárt igazodási kényszert váltotta ki, azonnal talpra ugrott mindenki, és hajlongott a saját miniszterének, aki valószínűleg nem is látott odáig, ahol mi ültünk. Az előadás előtt megpróbáltam elmagyarázni a történetet, de már az elején elveszítették a fonalat, így gondoltam, majd közben hozzáfűzök ezt-azt.

A közönség vájtfülű volt, egyértelműen Fiorenza Cossotto-ért jött, aki már a pályája vége felé járt, szinte biztosak lehettünk benne, hogy többet nem jön Budapestre énekelni, pláne nem Azucenat. Nekem van tőle lemezem, ahol Domingoval és Sherill Milnes-sel énekli A trubadúrt. Persze, hogy kaptam a lehetőségen, hogy a prosceniumból lássam. Nem hiába tartották a maga korában a világ legjobb mezzoszopránjának, óriásit énekelt. Nem csak a hangja volt fantasztikus, szerepe szerint hozta a ronda cigányasszonyt, a közönség őrjöngött minden áriája után. Ritkán tapasztalom, hogy meg kelljen ismételni az áriát, de itt volt olyan. Lenyűgöző hangerővel, semmit nem kopott hangszínnel, elemi erővel énekelt. Soha jobbat nem hallottam. Nem csoda, hogy a hírek szerint még Callast is leénekelte a színpadról. (Kár, hogy később egy rosszul diszponált áriesten sokat rontott az imázson. Mindettől függtelenül szerintem ő a 20. század egyik legjobb, ha nem a legjobb mezzoszopránja.)

Szegény kínai vendégeink viszont először találkoztak az európai operával, sőt mint kiderült, közülük a kínai operát is csak ketten ismerték. Az öt vendégből egy a zenekari árkot nézte fegyelmezetten az egész előadás alatt, és díjazta, ha a zenekar azt csinálta, mit a karmester intett. Valószínűleg ő volt a katona vagy az elhárítás a csapatban. Egy halálosan unatkozott, kettő a kormányküldöttséget nézte, és akkor tapsolt, ha a küldöttség tapsolt. Egyet viszont elvarázsolt az egész, majdnem kibújt a bőréből, annyira tetszett neki. Bár nem értette, hogy miért a ronda öregasszonyt ünnepli mindenki, mikor van egy szép nő is a színpadon. Nem értette, hogy miért olaszul énekelnek, ha a történet Spanyolországban játszódik, cigányokról szól, és Magyaroroszágon hallgatja. A történetet sem értette (valljuk be, eléggé hajánál fogva előrángatott libretto), de a zene lenyűgözte. Egyszer csak azt vettük észre a tolmáccsal, hogy a karmesterrel együtt vezényel felállva. Na, ha eddig nem vettek bennünket észre a királyi páholyból, hát most észrevettek! Nem lehetett nem észrevenni. A küldöttségvezető is észlelte a kínos helyzetet, határozott utasítást adott a lelkes kollégának, hogy üljön le, aki halálra rémülten le is ült, és oda volt az élmény. Gondolom felrémlett előtte, hogy milyen következményei lesznek ennek otthon. (Remélem nem lettek, de ez sosem derült ki.) Az előadás végeztével próbáltam enyhíteni a helyzeten, elmeséltem, hogy az igazi lelkes rajongók követik az énekeseket, és akár napokat is táboroznak a jegyirodák előtt, hogy jegyhez jussanak, de a küldöttségvezetőt nem győztem meg.

Így történt, hogy a kínai kollégák először nem kisebb énekesnővel találkoztak, mint Fiorenza Cossotto, és valószínűleg azóta is azt hiszik, hogy minden európai operaénekesnő olyan csúnya, mint Azucena.

 

Címkék: trubadúr azucena cossotto fiorenza

Szólj hozzá!

Könyörgöm! Valaki mondja már ki, hogy ez a pasas nem ért a zenéhez. Úgy üti a zongorát mint egy patkolókovács. Elegem van abból, hogy látványpékséget csinál a zenéből! Attól, hogy valakinek gyorsan járnak az ujjai, és tud kottát olvasni, még nem lesz jó zenész. Kiütésem van ettől a legújabb "sztártól", aki Liszt Szerelmi álmok c. darabja apropóján úgy veri a zongorát, mint aki éppen tűzifát akar belőle csinálni. Semmi gyengédség, sehol egy billentés, fogalma sincs a darab lényegéről. Hol vannak a csendek a darabból? Ez nem technikai kérdés. Nem érti sem Lisztet, sem a többi európai darabot. Brahms egyenesen blaszfémiának tűnik az előadásában. (Pedig azt hittem, hogy a legrosszabb Brahmsot tajvani zeneiskolásoktól hallottam, de nem. Ez rosszabb, mert még ünneplik is.) Bármit zongorázik, annak sosem ott vannak a hangsúlyai, ahol lenniük kellene, soha nem arról szól, amiről szólnia kellene. Olyan, mint amikor egy gyereket odaengednek a zongorához és üti - veri, csak éppen jó sorrendben csapkodja a billentyűket. Csak a zene nincs benne. Nem tudom hogyan csinálja, hogy véletlenül sem találja el a lényeget, de mindig sikerül mellényúlnia. Ami nem megy, azt nem kellene erőltetni. Nagyon jó a PR-ja, de ettől nem lesz jobb zenész. Úgyhogy kérem, valaki állítsa meg Lang Langot! Kérhet érte bármit. (Reális határok között. :-) )

Címkék: lang

Szólj hozzá!

Az A.-tól kapott versek között az egyik legszebb az ölelés hatalmáról szól. Milyen érdekes, hogy mennyire mást jelent az ölelés az amerikaiaknak, mint Európában. A "hug" sokkal több érzés kifejezésére alkalmas, mint a mi kultúránkban. Nálunk az ölelés vagy gyereknek szól, vagy kifejezetten erotikus jelentéssel bír. A baráti ölelés mintha nem is létezne, vagy külön el kell látni jelzővel, és mintegy megkülönböztetni a "rendes" öleléstől. Némi fensőbbséggel szoktuk megmosolyogni az amerikai filmeket, ahol lépten - nyomon megölelik egymást az emberek, így fejezve ki, hogy abban a pillanatban fontos vagy nekem, a rendelkezésedre állok, és számíthatsz rám. Ott és akkor te vagy a legfontosabb.

A minap az Astoria aluljáróban középiskolások "ingyen ölelés" táblával felszerelkezve öleltek meg bárkit, aki kérte. (Igaz azt is, aki nem, ebből lett is kalamajka, mert sokan nem tudtak mit kezdeni a szeretetrohammal.) Külföldön ez rendszeres, napja is van a "free hug"-nak. Mosolyogtam a lelkesedésükön, de eszembe juttatták azt a baráti ölelést, ami nekem valaha a legtöbbet jelentette.

Külföldön tanultam, amikor édesapám meghalt. Csak egy üzenetet kaptam, mert még nem volt mobiltelefon. Hosszú órákba telt, mire kiderítettem, hogy mi történt, majd teljesen összeomlottam. Ekkor bejött a szobámba egy nagyon kedves lengyel kollégám, barátom, semmit nem mondott, csak leült mellém az ágyra és átölelt. Így ültünk szerintem legalább egy félóráig, csak annyit mozdult, hogy megsimogatta a hajam. Én erre az ölelésre egész életemben emlékezni fogok. Mert ennél többet akkor senki nem adhatott nekem. Azt üzente, hogy "veled érzek, de felesleges minden szó. Melletted állok, azok helyett is, akik fontosak neked, de most nem lehetnek veled." Ezt a fiút hosszú évek óta nem láttam, a kapcsolatot is elveszítettük, de biztos vagyok benne, hogy erre a félórára ő is hasonlóan emlékszik. Pedig már ő is családos volt, és én is férjnél voltam. De ebben az ölelésben nem volt semmi, amit ne vállalhattunk volna a szeretteink előtt. Ez egy baráti ölelés volt, amit akkor nekem adott, és én el tudtam fogadni, s amit azóta is hiányolok a világból. Könnyebb lenne, ha bármelyik barátomat átölelhetném, és ők is engem, ha úgy látjuk, hogy másiknak szüksége van rá. De ma magyarázkodni kell, ha erre vetemedik az ember. Ez szerintem baj. Ha nem éreznénk feszélyezve magunkat, hogy egyáltalán eszünkbe jut. Mert valószínűleg sokkal nehezebb elfogadni az ölelést, mint adni. Meg kellene tanulnunk (tanulnom) elfogadni. Szebb lenne a világ, ha része lenne a napjainknak. És akkor talán A. verse is több emberhez eljutna.

Szólj hozzá!

A  coppelia-n a "magam vagyok" és a "tudod mi a bánat?" osztozik a keresőkifejezések második - harmadik helyén. Nem tudom eldönteni, hogy azért mert az olvasók többsége magányos és boldogtalan, vagy ezek a középiskolai feladatok. Tartok tőle, hogy az előbbi, mert nincs szezonális ingadozás a keresési gyakoriság között, sőt nyáron mintha csak ezek a kifejezések szerepelnének (Villont leszámítva).

Sajnálnám, ha így lenne, de lehet, hogy én is hibás vagyok, mert valóban több a melankolikus, szomorú vers a blogon, mint a vidám. Talán ezért talál rá a blogra, aki ebben a körben keresgél. Megígérem, hogy igyekszem vidámakat is feltenni. De mit tegyek, ha romantikus oroszok, németek, angolok stb. folyton bánatosak?

Szólj hozzá!

Miközben dolgozom, a tv-ben a Kaláka együttes szól egy régi felvételről. A fakatona c. verset éneklik. A lányom ezen nőtt fel. Kétéves korában a "háomlábú kis szék" volt a kedvence. A Kaláka rengeteget tesz azért, hogy a gyerekek megszeressék a verset és a mesét. Felnőttként is élveztem azokat a Marczibányi téri koncerteket, ahová elvittük a gyereket, öröm volt nézni a csillogó szemüket és az arcukat, ahogyan együtt énekelték a zenekarral a szöveget. Családi szólások születtek ezekből a dalokból, amelyeket majd valószínűleg egyszer az unokáim is használni fognak. A Kaláka nélkül talán nehezebben szerette volna meg Weörest vagy Tandorit. De a felnőtteknek szóló Jeszenyin vagy Villon is bármikor hallgatható. Úgyhogy most fel is teszem A fekete ember-t (Jeszenyin) a lemezjátszóra.

Címkék: kaláka jeszenyin

Szólj hozzá!

Anno G. temetésére választottam ezt a verset, de igazán csak a temetés után jöttem rá, hogy mennyire róla szól. Kollégám és barátom volt, és nyolc évvel a halála után sem tudom, hogy szerette-e a verseket. Pedig sokat beszéltünk könyvekről és zenéről, de valahogy a versek sosem kerültek szóba. Tudom, hogy szerette Nádas prózáját, a zenében Bartókot, és nem kedvelte az operát, de a versek kimaradtak. A közös pontunk Esterházy volt. Őt mindketten szerettük.

Tegnap egy szakmai problémát kellett megoldanom, és tudtam, hogy Ő tudná a választ. Elővettem az egyik könyvét, sőt "a könyvet", ami már mindig az Ő nevéhez fűződik, és keresgéltem benne. A dedikálásnál nyílt ki: "C-nek szeretettel és köszönettel, hogy akkor is emlékezz rám, ha már nem leszek. G." Szíven ütött. Ötvenéves alig múlt, mikor ezeket a sorokat írta. Ezt el is felejtettem. Ki szokott emlékezni a dedikációkra? Én nem.

Hogy is mondja a vers?: "Eljön a nap, hogy többet nem leszek,/A könyvespolcon kis kötet leszek....Néhanapján egy kéz értem kinyúl,/S zörgő lapjaimon váratlanul/Fölsüt egy szó, mint másvilági hold,/S új életet kezd, ki felém hajolt."

G. fiatalon ment el, de nyomot hagyott maga után. Több könyvet, bár a legnagyobbat, ami tervben volt, már nem tudta megírni. Igazából addig emlékeznek rá, míg ezeket a könyveket valaki is forgatja. Szerencséje van mindenkinek, aki nyomot tud hagyni. Legyen az egy könyv, egy vers, vagy egy ária DVD-n, videon, youtube-on. Addig nem hal meg teljesen, míg valaki gyönyörködik benne, vagy haszonnal forgatja. A technikának köszönhetően az sem múlik el nyomtalanul, aki nem épített Eiffel -tornyot, "csak" egy szép verset írt, vagy "csak" szépen énekli az Il balen del suo sorriso-t.

Nem hiszek a túlvilágban, de ha mégis van, akkor valaki tudassa G-vel, hogy nyomot hagyott, de ennek ellenére nagyon hiányzik. Nincs aki leszúrjon, ha butaságot csinálok. A biztonságérzetemet vitte magával. Meg azt a jó érzést, hogy bármikor felhívhatom, és úgy szól bele a kagylóba, hogy tudja mit akarok mondani. És én is úgy vettem fel a telefont, hogy ha Ő volt másik végén, hogy be tudtam fejezni az el sem kezdett mondatait is. Vissza szeretném kapni a félmondatokat és a hozzájuk társuló hatalmas, szívmelen-gető mosolyt.

Címkék: györgy sárközy

Szólj hozzá!