HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • labdajáték: A kettő feltételezi egymást: az érzelmi bevonódás, megélés és a tudatosulás. A tudatosodás csak ez... (2014.11.04. 08:54) Ida
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) Alagna (1) alagna (5) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) Aznavour (1) aznavour (2) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) Beethoven (2) beethoven (5) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (1) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) csajkovszkij (2) Csajkovszkij (3) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (12) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) hvorosztovszkij (18) Hvorosztovszkij (5) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) linklater (1) Linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) mariza (1) Mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) Mendelssohn (1) mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) Netrebko (3) netrebko (7) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) rigoletto (4) Rigoletto (1) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (4) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter

 Már Shakespeare-nél is az volt a bajom az Otelloval, hogy nem szeretem az alapkonfliktust. Akárcsak  Mérimée és Bizet  Carmenjében Don Joséhoz, itt is legszívesebben odamennék Otellohoz, adnék neki két óriási pofont a "Ne légy már ekkora hülye!" felkiáltás közepette. Tegnap is ezt éreztem a MET Otelloja alatt,  illetve éreztem volna, de Johan Botha  nekem még hülyének sem volt elég erős. Az Otello Verdi utolsó előtti darabja, nem hasonlít a korábbiakra, ebből nem fütyülnek slágeráriákat a suszterinasok,  kevés a koncerten énekelhető ária belőle, az egész együtt erős darab. Minden  dallama a konfiktushoz kötött, minden hang azt szolgálja, hogy kifejezze, itt kérem szépen mindenki pszichiáterre szorul. És nem csak életvezetési tanácsokra van szüksége. Inkább zenedráma, mint bel canto opera. Verdi életművében csak a Falstaff mérhető hozzá, de az legalább vígopera. Ebben a történetben semmi  víg nincs, az Otello a színtiszta önzésről szól.

A tegnapi előadás  a hagyományos Otello rendezéseket követte, nem akarta  akrobata mutatványokra kényszeríteni a szereplőket, inkább kamaradrámának fogta fel a darabot, és nagyobb jelentősége volt a szereplők arcának, mint a színpadképnek és a színpadi mozgásnak. Ez  jó annak, aki a közvetítésben nézte, de nem feltétlenül jó a MET-ben ülő szerencsés közönségnek. Mert ők nem láthatták a Jagot éneklő Falk Struckmann arcát, miközben énekelt.  Az Otello főszereplője nem Otello, hanem Jago. De az abszolút negatív hősről nem lehet operát elnevezni, még akkor sem, ha egyedül az ő jelleme van megírva a darabban. Jago l'art pour l'art gonosz. Az önzés mintaképe, Struckmann  arcán ott van a gonoszság öröme. Hősbariton, nem csillogó hanggal, de a Credoban jól hallatszott, hogy milyen lehetett fénykorában ez a hang. Struckmann  Jagoja nem csak sértődöttségből gonosz, Ő gonosz, mert az számára szórakoztatóbb, mint jófiúnak lenni. Önzésből az, mert így érdekesebb  a világ.  Sajnáltam, hogy vele nem készült  interjú a szünetben, de ennek valószínűleg az az az oka, hogy gyakorlatilag végig színpadon van, és kellett az idő a regenerálódáshoz.

Sosem értettem, hogy miért tekintik Otellot Jago  áldozatának a darabban, mert Otello nem Jago áldozata, hanem a saját önzéséé. Kettőjük között csak annyi a különbség, hogy Otellonak semmi empátiája nincs, Jagonak pedig nagyon is van, csak rosszra használja. Miért van az, hogy ha az önzés, a kisajátítási vágy  egy emberre korlátozódik, azt bocsánatos bűnnek tartjuk, ha tárgyakra, vagy több emberre, akkor elítéljük? Johan Botha hangja nekem kissé hullámzott, volt néhány jó, és kissé több közepes pillanata. Igazán kiérleltnek  csak a második felvonásban a Desdemonaval énekelt  kettősben tűnt, a többiben csak alájátszott Jagonak. Nem is mindig jól.

Renée Flemingnek nem sikerült megismételnie azt a bravúrt, amit a 2007-es Tatjánával  megcsinált. Már nem tett jót a közeli kamera, már nem biztos, hogy ezt a szerepet neki kell játszani. Nem a hanggal volt baj, az még a MET-ben is elmegy, bár meg sem közelíti a kedvencemet,   az 1991-es Solti-féle Luciano Pavarotti - Kiri Te Kanawa- Leo Nucci felvételt. Fleming még mindig tud énekelni, ez leginkább  a harmadik felvonás septetjében, és az Ave Mariaban hallatszott. De sok volt a rutin a játékban. A mosolyt már láttam a Boccanegra  Ameliajában, a haragot a Trubadúr Leonorájában, a kétségbeesést a a Traviata  Violettájában. Pedig ezek másféle mosolyok, haragok és kétségbeesések. Ettől még áriaesteken, lemezen énekelhetné, de a hosszú szőke haj öregítette az amúgy nagyon dekoratív  Fleminget, és éppen az ellenkező hatást érte el, mint amit kívánt: nem volt hihető, hogy tapaszatlatlan fiatal nő, aki  őszintén szereti Otellot, a hőst. Igaz Botha Otelloja sem volt hős. Csak egy féltékeny férj, aki a tulajdonát félti.

Egyszer majd biztos látok egy olyan Otellot is, amiből megértem, hogy a saját kisebbségi komplexusán kívül mi mozgatja Otellot.  De egyelőre Jago sokkal emberibb,  izgalmasabb figura, a mérhetetlen önzésével együtt is.

 

Címkék: fleming verdi otello botha struckmann

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apropoversek.blog.hu/api/trackback/id/tr635195186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_137695 2012.11.13. 09:24:46

Egy másik aspektusból nézve, azonban Fleming "hiteltelensége" nagyon is passzol a darabhoz. Egy más értelmezés, más összefüggés sejlik fel általa. Mert, annak a szerelemnek, amelyben, rutinból jönnek az érzelmi megnyilvánulások, szükségszerűen meg kell halnia - mint Desdemonanak - , pontosabban ekkor már halott a szerelem, csak egy végső tett szükséges, hogy megszűnjön a kapcsolat is. Jagot tekintsük Otello alteregójának, aki a rutinszerelem érzékelésére születik, aki azt érzékeli, hogy saját szerelme már nem kap viszonzást azon a szinten, mint korábban, s míg Jago az érzékelő és kétkedő én, addig Otello a cselekvő én. Hogy hol van a gondolkodó, értelmező, nos az ebben az esetben lehetne Jago felesége, aki ebben a konfliktusban nem juthat főszerephez, tehát nem lehet meghatározó Otello-ra, a cselekvő énre nézve. Rejtett énjeink megszemélyesítése, bravúros, de csak annak a szemével nézve, aki jól ismeri rejtett énjeit. Ehhez, azonban már el kellett játszania Jagot, Otellot, Desdemonat saját életében. Valójában nem értem, miért jó megnézni egy ilyen darabot: melyik főszereplővel jó azonosulni? Ha nincs azonosulási lehetőség - nem lehet, mert a szenvedést senki nem akarja érezni - mit tanulhatunk belőle? Szenvedéstörténet nem lehet szórakoztató, még a néző számára sem. Tudatunk lezárt ajtaja mögé pillanthatnánk be általa, de az elme működési elve nem engedi. Akit nem érint meg, annak nem szórakoztató, akit megérint, annak saját szenvedéstörténetével kell azonosulnia.

Ismeretlen_7707 2012.11.13. 16:39:08

[Labdajáték](#12919749): Szerintem mi nem ugyanazt a darabot néztük. Fleming nem tudatosan volt rutinos, hanem mert nem volt más eszköze. Ezt a szerepet már nem neki kellett volna játszania. Kevés ötven fölötti énekesnő tudja eljátszani a húszéves, tapasztalatlan Desdemonat. Elénekelni sokan képesek, de eljátszani kevesen. Flemigenek sem sikerült az, ami 2007-ben sikerült az Anyeginben. A MET nem kockáztatott pl. egy Julia Novikova típusú énekesnővel, aki nem ismert, hanem biztosra ment. Nekem nem jött be. Ahhoz, hogy élvezzek egy operát, nem kell azonosulnom egyik szereplővel sem. Értenem kell a szereplőket, de nem kell együttéreznem velük. Ez az előadás tipikus példája volt az abszolút profi rutinnak, de én többet vártam, és nem azért, mert bármit is tanulni akartam a darabból, hanem mert láttam már jobb Otellot is, rosszabb színházban, mint a MET.

Ismeretlen_137695 2012.11.19. 09:59:30

[coppelia](#12920857): nem láttam ezt a darabot, viszont az írásod alapján új értelmezési lehetőséget láttam a darabban. Azonban felmerült egy újabb kérdés: miért vártad Desdemona szerepét naivaként eljátszva? Értem a szavaidat, intellektuálisan fel is fogom, mégsem értem miért élvezet látni szenvedéstörténetet, közösségpusztulást közösségpusztítást. Nap mint nap ebben van részünk, mint oldott kéve...

Ismeretlen_7707 2012.11.20. 06:41:30

[Labdajáték](#12929406): Én egy konkrét előadásról írtam le a véleményem és fenntartom. Desdemonát nehéz másként elképzelni, részint azért, mert Shakespeare így írta meg, részint azért, mert Verdi ilyen szólamot írt neki. Valószínűleg Te nem vagy operarajongó. Az operában a librettot felülírja a zene, de színházban is megnézem az Otellot, és nem csak vígjátékra megyek be.

Ismeretlen_137695 2012.11.26. 09:13:03

[coppelia](#12931643): MIT írt ÍGY meg Shakespeare? ÉS MIT élünk meg megnézve AMIT és AHOGY megírt? (legyen az színház, vagy opera) Milyen érzelmeket és viselkedést vált ki belőlünk egy színdarab, opera vagy ha ehhez hasonló mondjuk a baráti körünkben történik? Szórakoztató vagy oktató "célzatú ez a mű? Másrészt a vígjáték is drámát rejt magában. Milyen viselkedési lehetőségeink vannak ez a kérdés. Tehát Jagonak, Ottelonak Desdemonanak milyen más lehetőségei lettek volna - vagy épp lehetnek ha ezt a szerepet ossza ránk saját sorsunk -, hogy ne ilyen végkifejlet alakuljon ki? Mert ha elfogadjuk azt, hogy így írta meg és azon nem lehet változtatni, akkor Desdemonanak szükségszerűen meg kell mindig halnia. De akkor senki nem mer Desdemona lenni, akkor senki nem mer félelem nélkül őszintén szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy nem úgy vagyok operarajongó mint Te. Az opera (is) nem a rajongás tárgya, hanem az eszköze.

Ismeretlen_7707 2012.11.26. 14:20:53

[Labdajáték](#12943278): Megbocsáss, de ezek a kérdések a konkrét előadás kapcsán engem nem érdekelnek. Hogy Shakespeare miért így írta meg, ezt talán tőle kellene megkérdezni. Nem kívánok művészet-pszichológiai kérdésekbe belemenni, különösen, hogy sem a képzettségem, sem az érdeklődésem nincs meg hozzá. Te egy olyan irányba szeretnéd elvinni ezt a beszélgetést, amely nagyon messze áll a konkrét előadásról kialakított benyomásaimtól, és engem az Otello általában nem érdekel, hanem konkrétan az az előadás érdekelt, amiről írtam. Ez olyan volt amilyen, nekem a fentiek jutottak róla eszembe, másnak jobban tetszett, de biztosan volt olyan is, akinek még annyira sem, mint nekem. Nem drámaelméleti kurzusként fogtam fel a közvetítést, hanem szórakozásként. A tökéletes élményhez pedig néhány dolog hibádzott. Az is igaz, hogy nem kedvenc operám az Otello, más Verdi műveket szívesebben hallgatok, ezt mondjuk évente egyszer vagy kétszer.