HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) Alagna (1) alagna (5) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) Beczala (2) beczala (2) Beethoven (2) beethoven (5) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) Delpy (1) delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) linklater (1) Linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) Mendelssohn (1) mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) mozart (3) Mozart (2) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) Parasztbecsület (1) parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (5) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) Wagner (3) wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


Úgy esett, hogy az elmúlt két hétben volt két jó zenei élményem, és mindkettő Saint-Saëns-hoz kötődött. (Meg egy rossz, de azért Puccini a felelős.)


Két hete volt a MET-ből a Sámson és Delila. Sosem hallottam korábban, cserébe viszont jó kis előítélettel ültem be, mert az igazi operarajongó ugye csak olasz operát hallgat (a sznob meg csak Wagnert, vagy mostanában csakis és kizárólag régizenét, mert az az igazi), és a francia nagyopera az ugye tele van gloire-ral, meg túlzással, de adjunk neki egy esélyt. Aztán megint úgy jártam, hogy tükör előtt kellett bevallanom magamnak, hogy az én koromban jó lenne már felhagyni az előítéletekkel, pláne, ha többször kényszerülök önkritikára. Szóval az a helyzet, hogy Saint-Saëns tud operát írni. Áradó zene, szép áriák, és ezt hozta is a MET. Alagana sokkal jobb Sámson, mint Radames, és Garanca is jó volt, bár a féltékenységből van mit tanulnia. Kórusban iszonyú erős darab, és egyszerűen szép. Annyira, hogy azóta többször meghallgattam, vettem is egy lemezt Domingóval és Obrazcovával, szóval itt tévedtem. Még akkor is ez a véleményem, ha az ismerőseim közül többen hazamentek a második felvonás után, mert nem bírták.


Én szombaton Puccini A nyugat lányáról távoztam az első felvonás után. Pedig Kaufmann énekelt, és Puccini mégiscsak olasz, de egyszerűen nekem minden sok volt az első felvonás alatt.  Most jut eszembe, hogy tavaly a Manont is otthagytam.  Lehet, hogy Puccinivel van bajom. Ha ma élne, valószínűleg ő írná a Star Wars zenéjét. Már egyszer elmélkedtem arról, hogy mit gondol Puccini azokról, akiket nem ismer, hát ez volt a bajom ezzel a darabbal és a rendezéssel is. Aki már látott életében egy rendes westernt is, az vagy szétröhögi magát Gianfranco Del Monaco rendezésén vagy dührohamot kap. Én az utóbbit kaptam.


Cserébe viszont tegnap este megint nagyon jó élmény volt a Zeneakadémián a Medikus Zenekar koncertje. Tavaly hatalmas rácsodálkozás volt, és most is jó volt ott lenni. Liszt Les Péludes-jével indítottak, amivel nem nagyon lehet nagyot tévedni, kicsit, mintha izgultak volna, de tökéletes ráhangolás. Aztán jött Richard Strauss Négy utolsó éneke Kristóf Rékával. Beugró volt, és köszönet érte!  Tavaly nem voltam teljesen meggyőzve a Virtuózokban, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a Szomorú vasárnappal a világból ki lehet kergetni, mert szerintem ez a sírva vigadós magyar köldöknézés himnusza. Most kiváló volt, bár az első hangoknál azt hittem nem lesz elég levegője, de nagyon is volt. A Beim Schlafengehen-nél végig borzongtam, nálam ez az abszolút tetszés jele.
A szünet után jött Saint-Saëns 3. (c-moll) szimfóniája Fassang Lászlóval. És itt most kéretik nem félreérteni ami most jön, mert tényleg az elismerés jön. Ez nagyon nehéz és gyönyörű mű. Azért is, mert borzasztó könnyű elrontani, ha az orgona ráül a zenekarra, és Fassang László hihetetlen érzékkel és finomsággal „alájátszott” a zenekarnak. Nem volt hibátlan, voltak tempótévesztések, lemaradások, de ezzel együtt is nagyon szép volt. Különösen a lassú részben többször megkönnyeztem. Amitől a végén mégis nem csak a mosolygás, hanem a nevetéstől könnyezés maradt meg, az az, hogy a finálé fő motívuma nálunk a családban nem Saint-Saëns-hoz kötődik, hanem profán módon a Babe című bűbájos gyerekfilmhez. Aki látta Babe-et, azt tudja, hogy ez a film ikonikus kísérőzenéje áthangszerelve. (Külön posztot érdemlenének a zenei szerkesztők, akiknek hihetetlen nagy szerepük van a zenei nevelésben. Vannak a filmekben nagy zenei találkozások: nekem például már mindig Meryl Streep és Robert Redford arca jelenik meg, ha Mozart A-dúr klarinétversenyét hallom, ez volt a Távol Afrikától egyik leglíraibb jelenete.)  Mellettem ült a gyerekem, aki nem vájtfülű koncertlátogató, de mikor meghallotta a fő motívumot, rám nézett, és azonnal ráismert. Mivel mi úgy vagyunk a Babe-bel, mint az átlag magyar a Macskafogóval („Hogy van a kedves felesége Safranek? -Köszönöm uram, már egy éve Önnel él!”), nálunk a minőségi munka és a kiváló teljesítmény elismerése mindig a Babe utolsó mondata: „Jól van malac!” Egyszerre szakadt ki belőlünk: Jól van malac!  Ezt csak szeretettel, tisztelettel és ellágyulva szabad mondani. Máshogy nem működik. Úgyhogy szívem szerint minden zenész kottájára odarajzoltam volna egy kismalacot kabalafigurának, Dubóczky Gergelynek meg kettőt.  (Remélem nem sértődik meg senki a zenekarból, de miért ne lehetne kabalaállata egy zenekarnak, ha egy futballcsapatnak lehet? Annál is inkább, mert a koncert elején állatfigurákkal sorsoltak ki három férfi kvarcórát a szponzorok, és ezen kicsit felhúztam magam: miért pont férfi kvarcóra? Ezzel az erővel három pár 46-os férficipőt is kisorsolhattak volna, különös bája volt, hogy az egyiket az előttem ülő hölgy nyerte. Személyes tapasztalatom szerint sokkal több nő jár koncertre, mint férfi. Biztos nem akartak a gender studies bűnébe esni.) Szóval bár nekem úgy tűnt, hogy most kicsit nyomasztotta zenekart a tavalyi siker, szerintem most is kiválóak voltak.  Máskor nem hallom őket, már várom a jövő évi fellépést, és addig is malacuk legyen!

Címkék: Fassang László Saint-Saëns Dubóczky Gergely Alagna Medikus Zenekar Garanca Kristóf Réka

Szólj hozzá!

Azt hittem már nem énekel. Talán már nem is él. Aztán kiderült, hogy nem csak hogy él, hanem új lemeze jelent meg: Wouldn't It Be Great.  Pedig dehogy nem jó!  Nagyon is jó! Loretta Lynnről van szó. Aki szerintem a legnagyobb country énekesek egyike. 83 éves és új lemezzel jött ki. Nem olyan a hangja mint a fénykorában, de  még most is jobb, mint a jelenleg sztárolt énekesek.
Nem is a hangja a legjobb, hanem az előadásmódja. Az életéről készült film címe: A szénbányász lánya.  Sissy Spacek játszotta. Kinek adatik meg, hogy a saját életéről szóló film Oscart kapjon, és részt vegyen az átadóján? Vagány csaj, pedig  az élete nem volt fáklyás menet. Ritkán szoktam countryt hallgatni. De ha igen, akkor Loretta Lynnt mindig, legalább a Coal Miner's Daughter-t. Ez az szám is ott van a lemezen újra felénekelve, mindenki meghallgathatja, hogy nem kopott az előadás

Címkék: country Sissy Spacek Loretta Lynn

Szólj hozzá!

Kezdjük a tegnapi legrosszabb hírrel: meghalt Charles Aznavour. Azt reméltem, hogy örök életű.  Annyi arca volt, hogy azt hittem minden arcához tartozik egy nagyon - nagyon hosszú élet. És mégsem. Elment a francia sanzon legnagyobbja.  Csak Edith Piaffal mérhető.

Aztán tegnap elmentem a MÜPA-ba a 3 tenorra. Már a bérletvásárlásnál is voltak fenntartásaim, de Jaroussky miatt vettem meg a bérletet, amire  aztán egy hülye betegség miatt nem tudtam elmenni. Ok, legyen akkor a 3 tenor, pedig igazából a 3 tenor műfajtól ráz a hideg. Egyszer 1990-ben nagy ötlet volt, de már másodszor sem lett volna szabad összeállni Domingónak, Carrerasnak és Pavarottinak. Onnantól ugyanis csak a saját emlékművüket építgették. De még ezt is meg lehet bocsátani nekik, mert ők Domingó, Carreras és Pavarotti voltak. Csakogy az 1990-es években rájöttek a lemezkiadók, hogy stylistok által  megcsinált fiúcsapatokkal mekkorát lehet kaszálni, és ez átszirvárgott a komoly zenébe is. A fenébe is! Ne azért legyen három tenor a színpadon, mert az meseszám, hanem azért, mert van mondanivalójuk! Hát tegnap nem volt. Végig az volt az érzésem, hogy azért jött ez a műsor a bérletbe, mert nem tudtak húzónevet  szerződtetni, és ezzel az öreglányokat be lehet vonzani a nézőtérre. Pedig külön - külön valószínűleg elhallgatnám az énekeseket, de tegnap alig vártam, hogy vége legyen.

Kezdjük a sztár lehet kategóriával: az amerikai René Barbera szerencsés alkat, a hangja alapján a mindig hiányzó Verdi és Donizetti tenor, rutinos előadó,  tud bánni a közönséggel, és ha kiereszti a hangját, feljebb kell húzni a  canopit a MÜPÁ-ban. Oda is volt érte mindeki, többször visszatapsolták, de igazából semmit nem kockáztatott,  becsületes mestermunka volt. Abból is  az elismerésre méltó.
Az orosz Maxim Mironov nekem jobban tetszett, leginkább Flórezhez hasonlító alkat, nagyon hajlékony hanggal, de Verdi mellett egyszerűen nem tud nagyot énekelni, mindig a második lesz. Pedig nagyon jó volt. Beugró volt a cseh Michael Lehotsky, aki úgy énekelt, mint egy dühös mókus. Nekem nem jött be sem a hangszíne, sem a hangképzése, sem az előadása. De beugrott, gratula érte.
A közönség a végén állva tombolt, én meg nem értettem, hogy miért. Ugyanazt hallottuk?  De az is lehet, hogy csak nekem volt iszonyú pocsék napom. Kár, mert tegnap volt a zene világnapja, jól is elsülhetett volna.

Címkék: Aznavour René Barbera Maxim Mironov Michael Lehotsky

Szólj hozzá!