HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • labdajáték: A kettő feltételezi egymást: az érzelmi bevonódás, megélés és a tudatosulás. A tudatosodás csak ez... (2014.11.04. 08:54) Ida
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) alagna (5) Alagna (1) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (1) botha (1) Both Miklós (1) Brahms (1) brahms (2) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (12) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) Garanca (1) garanca (2) Gardiner (2) gardiner (1) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kwiecien (2) kwiecien (3) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) mendelssohn (1) Mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) terfel (8) Terfel (1) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (5) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


08.
március

Ártatlanok

coppelia  |  Szólj hozzá!


Kiütött ez a film. A Frankfón filmnapok keretében láttam, és bár francia - lengyel filmként van feltüntetve, inkább lengyel mint francia. Legalábbis annyiban igen, hogy egy lengyel tragédiáról szól. Az Ida után az Ártatlanok azt  a képet sugallja, mintha a lengyeleknél csak az apácákról lenne érdemes filmet csinálni, ami bizonyosan nem így van, de ez a két film nagyon jól sikerült. A kritikák és a trailer nagyjából elspoilerezik a történetet, de nem is a történet, vagy nem csak a  történet az erős, hanem az arcok.  A szovjet katonák által megerőszakolt apácák tragédiája szinte elképzelhetetlen annak, aki nem hívő. Magam nem vagyok az, jó esetben halálom előtt odáig jutok el, hogy agnosztikus  legyek, de meredten ültem végig a filmet. Ami nem tökéletes, de éppen ezért hihető. Az erőszakból fogant gyermekek és anyjuk tragédiája még akkor is feldolgozhatatlan, ha ez nem Isten menyasszonyaival történik meg. Hát még ha velük! Ez maga az abszurd.
A legkevésbé a francia doktornőt játszó Lou de Laage volt erős a drámában, de a lengyelek kivétel nélkül olyan mélységeket jártak meg, amit senki nem szeretne megtapasztalni. A tagadást, a rémületet, a mélységes szégyent, a bűntudatot, a zavart, a félelemet a fájdalmat, a testi és lelki kínt. Agata Kulesza rendfőnöknője egyszerre félemetes és paradox módon lenyűgöző. Félelmetes, mert mindenki tudja, hogy embertelen amit csinál, és nincs bocsánat arra amit tesz. Feláldozná a testvéreit, csak hogy megmaradjon a rend, és feláldozza a gyerekeket, mert a szégyen nem tudódhat ki. De lenyűgöző is, mert iszonyú erős hit kell ahhoz, hogy valaki a saját lelki üdvét dobja oda azért, hogy  hite szerint megmentse a többiekét. Inkább máglyára ment volna, mint hogy valaki is megtudja a szégyent, és bezárják a rendet. Már az Idában is hihetetlenül jó volt, itt sem adta alább. Ahogy a végén befordul a fal felé és Istennel számol el, azt csak ő tudja eljátszani. Ugyanekkora formátum  volt a Mária nővért játszó Agata Buzek. Bár  máshonnan jött a rendbe mint a főnővér, és végig elhisszük neki, hogy megtalálta ott a helyét. Az ő arcán látszik leginkább, hogy mit okoz ez a tragédia. Amikor rájön, hogy mit tett a főnővér a gyerekekkel, nem  hitehagyott, hanem lázadó apáca lesz. A film kiváló arányérzékkel mutatja be, hogy a szereplői nem  vallásautomaták, hanem érző emberek. Mária szép, és a Mathilde-del kialakuló kapcsolatában egyre gyakrabban jelenik meg a mosoly. Gyönyörű mosolya van.
Az egyenruha nem véletlenül egyenruha:  annyira uniformizálja  a  viselőit, hogy szinte minden arc egyforma. Végig azon tűnődtem, hogy pusztán attól, hogy leveszik a főkötőt, mennyire élő lett egyik vagy másik szereplő. Egyéniségek lesznek. Megváltozik az arcuk. Érdekes nézni, hogyan reagálnak a megszületett gyerekükre. Aki mégiscsak életük legnagyobb tragédiájára emlékezteti őket. Egyszerre taszítja  őket a helyzet, és mozdul meg bennük az anyai ösztön. A gondoskodás ösztöne. Kiben a tagadás erősebb, kiben a gondoskodás. A tagadás odáig mehet, hogy volt, aki a terhességet is tagadta, annyira, hogy sem ő maga, sem  mások nem vették észre, míg meg nem szülte a gyereket. (Minden hitetlenkedés ellenére: van ilyen! Erről a szülészek és a pszichiáterek  számtalan történetet tudnának mesélni. Az elme sok mindenre képes, ha önmaga védelméről van szó.)  Azt a tekintetet soha nem felejtem el, ami a Ludwika arcán látszik a szülés után. Mintha nem is lenne ott. Aki már szült gyereket, az tudja, hogy az egy más állapot. Szó szerint. Annyira befelé fordul az ember, hogy nincs külvilág. Megszűnik. Mert nincs rá energia.  Csak arra van, hogy  a gyerek túlélje. És te is túléld. Egyszerűen nincs több. Ha valaki várja a gyerekét, ez működik. De ha valaki nem várja, akkor a visszájára fordul, és a tagadás veszi át az uralmat. Ludwika arcán a zavar és a tagadás. Ez nem én vagyok, ez velem nem történhet meg, ez nem létezik. Kegyetlen érzés lehet. Csak sajnálni lehet.  Zofia átváltozása és tragédiája talán a dráma csúcspontja. Vagy legnagyobb mélysége. Ehhez képest számomra zavaró volt a kissé szirupos befejezés. Lehet, hogy tényleg így történt, de a képi megjelenítés feloldotta a tragédiát. Nem igaz, hogy valakik ezek után, amit átéltek, virágkoszorúval a fejükön családi csoportképet állnak.
Annyira női dráma ez, hogy akár férfi szereplők nélkül is elműködne, de jó volt benne sérült, cinikus, de mégis nagyon szerethető  orvost játszó Vincent Macaigne. Ő vitt cseppnyi humort és életet  ebbe a tragédiába. Jobban kellene figyelnünk a kortárs lengyel és francia filmekre. Mert az Ártatlanok olyan film, amit mindenkinek látnia kellene. És nem azért, mert politikai állásfoglalást kíván. Ez vegytisztán emberi tragédia, bárkivel is esik meg. Ez a film valami olyasmiről szól, aminek senkivel nem szabadna megesnie.

Címkék: film Agata Kulesza Ártatlanok Agata Buzek Lou de Laage Vincent Macaigne

Szólj hozzá!

27.
szeptember

Ida

coppelia  |  7 komment

Tegnap megnéztem az Idát. Ezt csak kelet-európai néző érti, ezért nem fogja megkapni az Oscart. Szurkolok neki, de nem hiszem, hogy megkapja. Nem  hibátlan film, de mindenkinek látnia kellene. Ehhez képest 15-en ültünk a moziban, az előző előadásról egyetlen ember jött ki. Manapság nem érdekli a nézőket  a II. világháború, a zsidóüldözés és a lengyel antiszemitizmus. Nem vevők a bűntudatra, a tragédiákra.
Fekete-fehér film, ez nem is működne színesben. Lényegében két főszereplős, nekem erősebbnek tűnt a nagynénit játszó Agata Kulesza, mint az Idát játszó Agata Trzebuchowska. A film két tökéletesen elletétes világban élő nő -  egy fogadalomtétel előtt álló novícia és egy alkoholista bírónő -  útkeresését mutatja be.   Idát arra kötelezi a rend főnökasszonya, hogy fogadalomtétel előtt ismerje meg az egyetlen élő rokonát, akinek a létezéséről eddig fogalma sem volt. Nem véletlenül, hisz a nagynénje  már-már mániákusan tartotta magát távol tőle, és nem gonoszságból, hanem, mert mint a film végére kiderült, rettegésből. Kiderül, hogy Ida zsidó, a szüleit meggyilkolták a háborúban. De nem ám a gonosz németek, hanem azok, akik bújtatták őket. A nagynéni eleinte lerázza, aztán úgy dönt, hogy megpróbál szembenézni a saját démonaival, és elindulnak megkeresni Ida szüleinek sírját.  Ennek kapcsán  a nagynéni állandóan provokálja Idát, de valahogy ez nem sikerül. Nem jön át a filmen, hogy ez igazi feszültséget  okozna. Látjuk  persze, hogy kapaszkodik a Bibliájába és a Jézus-képeibe, de nem éreztem egy percig sem, hogy a minimális dühöt kiváltotta volna a lányból. Pedig egy apácajelölt is lehet dühös. Legfeljebb tudja kezelni.
Számomra a film legerőteljesebb szála a szülők házát elfoglaló keresztény gazda  reakciója volt. A dühös tagadás, az "itt nem laktak zsidók!" reakció. Később kegyetlen alkut ajánl: ha lemondanak a házról, megmutatja a sírt az erdőben. És teljesen biztos benne, hogy ez egy korrekt ajánlat: még kezet is nyújt rá! Hátborzongató jelenet volt. Ennél csak az volt rémületesebb, amikor kiássa a csontokat. A két nő kendőben és pokrócban öleli át és viszi el a szerettei - az egyiknek a kisfia, a másiknak a szülei- csontjait, majd  két kézzel kaparják ki a régi családi sírboltot és temetik el a csontokat.  Ebben az egész jelentben benne volt a világ összes abszurditása, borzalma,  szégyene! (Ugyanennyire abszurd, hogy a 15 nézőből kettő ezalatt folyamatosan alufóliába csomagolt szendvicset evett és zörgött, másik három - ők lengyelek voltak! - pattogatott kukoricát ropogtatva nézte végig a filmet.  Szívem szerint odamentem volna és megpofoztam volna mindegyiket.)
Volt egy szerelmi szál a filmben, de ez szerintem erőltetetett és kidolgozatlan volt.  Viszont a képi világ a legjobb lengyel filmeket, és nekem Bergmant idézte. Annyit időzött a kamera az arcokon, mint Bergmannál a Personában. Ida arca a tökéletes ártatlanság, már-már bárgyú. Wandáé a meggyötört romlottság, de ott van mögötte, hogy állandóan menekül. Néha szép, de többnyire csak a fáradt fájdalom látszik rajta. Aki belefáradt a gyászba és a bűntudatba, hogy a húgára hagyta a kisfiát, és nem volt mellette, mikor meggyilkolták. Helyette harcolt és vesztett.  A nyitott ablak, amiről azt hisszük, hogy az lehetséges jövő szimbóluma, aztán hirtelen a brutális befejezés jelképévé válik. Kegyetlen film, de mindenkinek látnia kellene. 80 perc szembesítés azzal, hogy a  háborún és az emberi aljasságon nem lehet  túllépni. Nem működik a "ne bolygassuk a múltat, nézzünk előre" álságosság. Szembe kell nézni vele.

Címkék: film Agata Kulesza Ida Agata Trzebuchowska

7 komment