HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) Alagna (1) alagna (5) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) Anyegin (1) anyegin (3) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) Aznavour (1) aznavour (2) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) Beczala (2) beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) Brahms (1) brahms (2) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) csajkovszkij (2) Csajkovszkij (3) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) Delpy (1) delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) hvorosztovszkij (18) Hvorosztovszkij (5) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kwiecien (2) kwiecien (3) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) mariza (1) Mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) Mendelssohn (1) mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) mozart (3) Mozart (2) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) otello (1) Otello (2) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) Parasztbecsület (1) parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) rigoletto (4) Rigoletto (1) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) terfel (8) Terfel (1) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) verdi (8) Verdi (5) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


Vannak nagy rácsodálkozások, és vannak kicsik. Vannak, amikre készül az ember, és vannak, amik váratlanul jönnek.  Vannak olyanok, amelyek elmúlnak, és vannak, amelyek megmaradnak.
Vannak csalódások, és vannak kis örömök. Ilyen csalódás volt a Joyce DiDonato, azért nem is írtam róla. Ááámerikai volt minden gesztusában, csak a külcsín, és nem találtam a belbecst. A ráadásig.  Akkor újra rácsodálkoztam, hogy Te Atyaúristen! Hogy tud ilyen szépen énekelni ez a nő? Miért kellett akkor  maníros,  szirupos, csilli-villi előadást csinálni? Mindegy: még mindig nagyon jó énekes, csak  énekelnie kellene. Csak énekelnie. Isten  dicsőségére.

Aztán itt van egy kicsi rácsodálkozás: Patricia Van Ness: Birds of Psalms. A Spotify ajánlotta, csak rutinból kattintottam rá, és ottragadtam.  Az olyan hithű ateista mint én, ritkán szokott zsoltárokat  hallgatni, pláne kortárs zsoltárokat!  De ezek gyönyörűek. Visszaadnak valamit abból az érzésből, amiért kitalálták a zsoltárokat. Újra ugyanazt éreztem, mint anno, amikor először jártam Ronchamps-ban, Le Corbusier templomában. Dél volt, ragyogó napsütés, és az oldalsó kápolnába felülről, kissé ferdén zuhogott a fény. Egyedül voltam ott, azt hiszem megéreztem, mit érezhettek az őskeresztények a barlangokban bújkálva. Na, valami ilyesmi érzésem volt a Birds of Psalms hallgatása közben.  A Capella Clausura adja elő, megint csak Isten dicsőségére. Ha halálom előtt eljutok odáig, hogy agnosztikus ateista legyek, az az ilyen  zenék miatt lesz.  

 

Címkék: zsoltár Joyce DiDonato Patricia Van Ness Birds of Psalms

Szólj hozzá!

 

Korábban azt írtam,  nem tudom eldönteni, hogy Joyce DiDonato Tragika, Komika vagy Díva. Tegnap óta nem is értem, miért kellett volna eldöntenem. Mindhárom. Amit szombat este hallottunk a MÜPÁ-ban, az ritka együttállása volt a csillagoknak. Kicsit tartottam a barokk műsortól, de DiDonato és Complesso Barocco Dmitry Sinkovsky vezetésével olyan fergeteges hangulatot teremtett, mintha csak valami könnyűzenei koncerten lennénk. Nem volt hakni íze, sőt! A barokkból olyan ízelítőt kaptunk, amitől az egész szerethető és élő lett.

DiDonato a barokkos vörös estélyiben Dívaként jött be a színpadra, de aztán rögtön az első két darabban megkaptuk a Tragikát. Monteverdi Poppea-ja után elakadt a lélegzet a nézőtéren, egyszerűen nem tudtunk megmozdulni. DiDonato nem értette, azt hitte, hogy nem értjük, hogy mit akart közölni,  pedig nagyon is értettük. Csak angyal szállt el felettünk.   A Handel Brill nell'alma után  valakiből kiszakadt a nézőtéren, hogy "Amen",  és kitört  szűnni nem akaró a taps. Volt még néhány ilyen pillanat. Gyakorlatilag csak ilyen pillanatok voltak. Volt Komika is a vége felé és a ráadásban, megmutatta, hogy a maga korában ez a zene populáris volt, és igenis arról szólt, amiről a mai tánczene. Ehhez persze kellett  Dmitry Sinkovsky és a Complesso Barocco. A Scralatti darab második tétele egyszerűen fenomenális volt! Minden hang önmagában hatott, a zenekar finom volt és érzékeny, egyszóval perfekt. Sinkovsky pedig nagyon-nagyon jó hegedűs. Joyce DiDonato minden bizonnyal arra született, hogy örömöt hozzon a színpadra, bármilyen stílusban is énekel. Mégsem volt a szó hétköznapi és elkoptatott értelmében sztár. Minden hangban ott volt, hogy "Just do it!"  Mutassuk meg hogy kell ezt csinálni! Hát kérem szépen így! A világ minden bizonnyal legjobb mezzoszopránja így csinálja. Lehet tőle tanulni!

Címkék: opera Joyce DiDonato Complesso Barocco Dmitry Sinkovsky

Szólj hozzá!

Nem igazán tudom eldönteni, hogy melyik is  Joyce DiDonato. A szombat esti Stuart Máriában biztosan  Tragika volt, méghozzá a legjobb fajtából. Kristálytiszta hang, sallangmentes szerepformálás, királynői tartás és sugárzó büszkeség. Ha pedig lemezen hallom, akkor inkább Díva. Ha  A sevillai borbély Rosinájaként  látom, akkor inkább Komika. Sőt szubrett. Nagyon jó Stuart Mária volt. Végig elhittük, hogy ártatlan áldozat, ellentétben  Schiller drámájával, vagy bármely történelmi  filmmel, ahol ugye nem annyira makulátlan jellem, sőt, leginkább egy áspiskígyóként szokták  ábrázolni. Donizettinél Mária a főhős, Erzsébet a kisstílű féltékeny gonosz, aki Leicester  miatt öli meg a vetélytársát. Tekintsünk most el a történelmi hűségtől, amely szerint á dehogy, sőt pont fordítva!, és hagyatkozzunk Donizettire. A Tudor trilógiából ez sokkal jobban sikerült darab, mint a Boleyn Anna, de nekem az igazi kedvencem a harmadik: a Roberto Devereux. (Remélem McVicar jövőre ezt rendezi,  alig játsszák. Bécsben évente kétszer ha megy Edita Gruberovával, de az idei évadban például nem is szerepel. Tavaly félig szcenírozottban a MÜPÁ-ban énekelte Gruberova, isteni volt, de jó lenne egyszer látni úgy rendesen.)

DiDonato Máriája  puritán katolikus, aki a büszkeségét az élete árán sem adja oda, bár  Leicester iránti szerelme miatt tesz egy bátortalan kísérletet, hogy Erzsébet kegyéért könyörögjön. De igazából nem hiheti a férfi sem, hogy ez a nő könyörögni fog.  Azt hittem, hogy az első felvonás szerelmi kettősét kevés dolog múlhatja felül, de a második felvonásnak sikerült. Ahogyan a keze remegett, amikor a 10 év börtön után újra látjuk, és ahogyan megtört, az színészileg is mesteriskola volt. Láttuk hogyan őrölte fel a dacot, a büszkeséget a börtön,  hogyan vált önmaga árnyékává valaki, akiről azt hittük sose törik meg.  Két óriási jelenete volt:  az első felvonásban amikor fattyúnak nevezi  Erzsébetet, a másodikban amikor Talbottal búcsúzik az élettől, és Talbot megjegyzésére, ami a férje haláláért őt okolja, összetörik. Ekkor derül ki, hogy nem csak a börtön, hanem az önvád is ott van a halálra elszánás mögött. Annyira szépen énekelt, hogy az hihetetlen. Már csak hab  volt a tortán az utolsó ária a kivégzés előtt.  Nem volt ebben semmi túljátszás, ha van a halálra készülésben bensőségesség, akkor ez az volt. (A történelmi hűség kedvéért: Erzsébet és Mária a valóságban  soha nem találkoztak. Erzsébet kizárólag politikai okokból végeztette ki Máriát, mert ez bizonyult a legbiztosabbnak a trónviszályok megelőzése érdekében.)

Az dél-afrikai Elza van der Heever által alakított Erzsébet semmiben nem hasonlított a Cate Blanchettől megszokott okos, kifinomult és előrelátó Erzsébetre. Ez a nő egy Ursula volt, akinek hatalom adatott. Jó hangja van, de úgy mozgott a színpadon a maga finoman szólva is robusztus termetével, hogy azt hittem beszakad alatta a színpad. Hiába mondta el, hogy a rendező utasítása volt, hogy vegye masculinra a figurát, ez túlzás volt. Olyan széles mozdulatai voltak, és annyira férfias volt, hogy az is kétséges volt, hogy nőből van-e egyáltalán. Ellenpontnak kiváló, de kevesebb is elég lett volna látványra, hangban viszont partner volt.

Leicestert  Matthew Polenzani énekelte  Francesco Meli helyett, amit én személy szerint nagyon sajnáltam. Melit a Boccanegrában hallottam Adornoként tavaly Bécsben, szerintem jobb Polenzaninál. Az eredeti szereposztás szerint neki kellett volna közvetítést énekelni, de nem így volt. Polenzani rendes, tisztességes iparos, elénekelte a szólamait, csak az nem  jött le a színpadról, hogy Leicester egy törtető, becsvágyó piperkőc, aki ugyan ha választhatna, akkor nyilván Máriát választaná, de végülis egyetlen dolog izgatja: bármelyik nő  oldalán is, de király akar lenni. Ha Erzsébet adja meg neki ezt, hát akkor Erzsébetet szereti, Máriát azért próbálja megmenteni, mert nem hagyja ki az utolsó sanszot sem. Na,  ez nem látszott Polenzani játékában!  Nagyon jó volt viszont  a Talbotot éneklő Matthew Rose, aki nekem októberben nem tetszett a Missa solemnisben a MÜPÁ-ban, de most annál inkább.

Szóval Donizettivel nem lehet tévedni, bármelyik darabja nagy élmény, de ez a Stuart Mária Joyce DiDonato nélkül fele ekkora élmény sem lett volna.

Címkék: Francesco Meli Joyce DiDonato Donizetti Edita Gruberova Matthew Rose Elza van der Heever Matthew Polenzani Roberto Devereux Stuart Maria

Szólj hozzá!

Tegnap végre sikerült megnéznem A sevillai borbélynak a londoni előadását Flórezzel és Joyce DiDonatoval. Mikor felvettem, csak belepillantottam,  megjegyezvén, hogy valakinek megint elment az esze, hogy Rosinát tolószékben rendezte, de nem néztem meg. Erre tegnap a felvétel azzal indult, hogy karmester bejelentette, hogy DiDonato a premieren  eltörte a lábát, és a második felvonást már törött lábbal játszotta.  Mivel az orvos megtitotta neki, hogy lábra álljon így a többi előadást tolószékben énekli és játssza.  Ja, ez így egészen más!

Egyébként DiDonato fantasztikus volt,  még tolószékben is fel - alá cikázott a színpadon, mint valami tűzről pattant menyecske. Kár, hogy a közvetítés megcsúszott, így az utolsó 10 percről lemaradtam,  pedig nagyon kíváncsi lettem volna, hogyan ünnepli a közönség. Flóreznek a gyönyörű hangja mellett kiváló humora is van, és a többiek is igazi comedia della arte-t játszottak. Joyce DiDonato pedig amikor meglátta Lindoro-t, és felkiáltott, hogy rosszul lépett, majd bemutatta a begipszelt lábát, az egész közönséget elvarázsolta. Nálam meg szerzett egy jó pontot. Az is igaz, hogy rég nevettem utoljára ennyit Rossinin, annyi gag volt a rendezésben és a játékban. Csak a lila-zöld  és a piros-sárga jelmezeket  tudnám feledni!

Címkék: Joyce DiDonato flórez

Szólj hozzá!