HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • labdajáték: A kettő feltételezi egymást: az érzelmi bevonódás, megélés és a tudatosulás. A tudatosodás csak ez... (2014.11.04. 08:54) Ida
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) alagna (5) Alagna (1) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) Anyegin (1) anyegin (3) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) Beethoven (2) beethoven (5) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (1) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) David Fray (1) Delpy (1) delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) Donizetti (3) donizetti (1) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (12) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) Gardiner (2) gardiner (1) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) hvorosztovszkij (18) Hvorosztovszkij (5) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) mendelssohn (1) Mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) verdi (8) Verdi (5) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


Philippe Jaroussky. Ő az az énekes,  aki ma olyan népszerű a tinilányok körében, mint valami popsztár. Annak dacára, hogy barokk zenére specializálódott kontratenor, szerintem ma többen ismerik a világon, mint bárki mást ebben a műfajban. Valami olyat tud, amit kevesen. Nem csak azért, mert eleve kevés a kontratenor, hiszen  a kasztrált áriák ma már  nem szerepelnek a Billboard toplistáján. A kontratenorok közül is kivételes. Azt hiszem azért, mert olyan természetességgel adja elő azokat az áriákat, amelyekről a közönség nagy része még csak nem is hallott, mintha csak levegőt venne. Neki tényleg a barokk zene az élete.  Divatossá tette a  műfajt. (Bár  az  igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ő az egyetlen, aki missziónak tekinti a kasztrált zene népszerűsítését.  Cecilia Bartolinak is van egy szenzációs lemeze, amin kasztrált áriákat énekel, de erről majd máskor.)

Sok lemeze van a piacon, termékenyebb, mint sok popénekes. De sok is a megismertetni valója. Annyira keveset hallottunk korábban erről, hogy minden elfeledett, és újra felfedezett mű élmény. Én K-val szoktam osztozni a lemezein, ő barokk rajongó, gyakorlatilag mást nem is szívesen hallgat. Ezt mindig furcsállottam, de vannak előnyei: egyrészt mindig van biztos ajándékötletem neki, másrészt meg van a környezetemben olyan, aki nagyon profi ezen a területen. Tavalyelőtt karácsonyra a Tavaszi Fesztiválra szóló jegyeket kaptam tőle  Vivaldi  Orlando Furioso-jára, ahol a tervek szerint Jaroussky énekelt volna. Annyira vártam, hogy mindenkinek el is újságoltam,  s mikor a családom elegánsan elmenekült, akkor a barátaimat beszéltem rá, hogy jöjjenek el velem. Nem szoktam az előadásokon műsorfüzetet venni, mert én többnyire felkészülten érkezem, így nem is értesültem róla, hogy előző nap lemondta az előadást betegség miatt. Mikor bevonult a zenekar és az énekesek, akkor kerestem a színpadon, és nem volt sehol! Helyette Cencic énekelt, aki szintén nagyon - nagyon jó, de én Jarousskyt vártam.  Óriásit csalódtam. Mint amikor valaki egész nap csokitortára készül, és helyette oroszkrémet kap. Azóta is várom a csokitortámat. Nem nyugszom, míg koncerten nem hallom, mert a lemez már kevés. Élőben kell  hallanom, akkor hátha rájövök mi a titka.

 

Címkék: vivaldi barokk orlando bartoli jaroussky cencic furioso

Szólj hozzá!

Mármint a hangfekvéséhez. Mostanában két olyan darabot is hallgattam, amikor nem illett a főszereplő hangfekvéséhez a szerep. Szerintem tévedés volt Netrebko Boleyn Annája  és Cecilia Bartoli Aminája is Az alvajáróból. A Boleyn  Annát ősszel passzoltam  egy hivatalos program miatt, örültem hát az ismétlésnek. De csalódást keltő volt, túl korai volt a visszatérés a szülés után Netrebkonak erre a szerepre, de úgy általában is. Tényleg vastagabb lett a hangja a szüléssel, de ettől még nem lett drámai szoprán. Különösen azért volt idegesítő, mert előző nap néztem  meg a 2007-es párizsi koncertjét Villazónnal, ahol a topon volt, ehhez képest másnap nem ugyanazt a hangot hallottam. Nem is volt ott a színpadon,  Verdi Boleyn Annája egyértelmű áldozat, de valahogy ez nem jött át az előadásból. Pláne nem, hogy a kontrasztot Jektyerina Gubanova jelentette Jane Seymourként. Teljesen érthetetlen volt, hogy Henrik miért is akarja lecserélni Annát erre a nőre. Gubanova hangjában a magas regiszterekben van valami, ami engem mindig egy Stihl fűrészre emlékeztet, ettől különösen idegesítő volt.   A két női főszereplő  annyira egyformán nem hozta a formáját, hogy közben Örkény jutott eszembe: Mechwart téri második emeleti parkra néző lakásomat elcserélném Mechwart téri második emeleti parkra néző  lakásra.  A Henriket éneklő Ildar Abdrazakov volt az egyetlen, aki jó volt az előadásban, de nem csinált bomba üzletet a cserével.

 Ugyanez az érzésem volt Bellini Az alvajárójával is, amit a múltkoriban vettem, mert kíváncsi voltam a Flórez - Bartoli párosra. Szeretem Bellinit, és  tökéletesen értem, hogy Chopin miért is rajongott érte. Gyönyörű dallamok, a bel canto iskolapéldája. De Amina lírai  vagy koloratúr szoprán szerep. Bartoli nem lírai szoprán, bármennyire is nagy énekes. Mert az. Egyszer, ha sok időm lesz, leírom, hogy miért is az, legalábbis én miért szeretem annyira. De ezen a lemezen (Bellini: La sonnambula Decca 2007) csak Flórez csillog. Bartoli küzd, és becsületes munkát végez, de nem az ő világa. Nem könnyed, nem légies, nem szárnyal. Pedig a lemezborítón mindent elkövettek, hogy ezt az érzést keltsék. A Como-i tavon készített fényképekkel megpróbáltak valami egészen légies feelinget adni a  lemeznek,  ami már csak azért sem sikerülhetett, mert Bartoli nem egy szilfid alkat (többek között ezért is szeretem). Ráadásul agyon fotoshopolták a fotóit, soványabbat,  ránctalanabbat, fiatalabbat csináltak belőle, mitől elveszítette azt a szeretnivaló  "bartoliságot". Egy ilyen tökéletes nőt csak utálni lehet.  De nem ezért hagy hiányérzetet a lemez. Hanem azért, mert nem illik a hangjához és a személyiségéhez. De mindegy, van még egy tucat lemeze, amiért csak szeretni lehet. Így legalább van ürügyem,  hogy másik felvételt is vegyek a La sonnambulából. 

Címkék: anna bellini verdi boleyn alvajáró bartoli netrebko flórez gubanova abdrazakov

Szólj hozzá!

Annyit írtam már az abszolút kedvencemről Hvorosztovszkijról (nem is írtam annyit, mint amennyit szerettem volna, igen visszafogtam magam), hogy azt hiheti bárki, hogy mást nem is hallgatok. Ez nem igaz, hallgatok mást is, de rajongani nem lehet mindenkiért, csak egyvalakiért. (Na jó, kategóriánként. A kategó-riákat viszont én határozom meg.) Bryn Terfel pedig a szabályt erősítő kivétel. Baritonban ő a másik, akiért rajongok. Négy napja az autóban Terfelt hallgatok, és kicsit elszégyelltem magam, hogy eddig nem esett szó róla. Ha választanom kellene (szerencsére nem kell), akkor persze Hvorosztovszkij nyerne, de nagyon fájna a szívem Terfelért. Egyszerre indultak, a pályájuk is párhuzamos.

Én is egyszerre fedeztem fel őket, nem sokkal az 1989-es Cardiff-i Énekverseny után. A '90-es évek elején hosszabb időt töltöttem Franciaországban ösztöndíjjal. Itt nem részletezendő okokból rendkívül pocsékul éreztem magam, nagyon sokat voltam egyedül, és hamar megtaláltam a város FNAC áruházát, amelynek az én Rózsavölgyi lemezbolthoz szokott mértékeimhez képest óriási lemezrészlege volt. Ez volt az az időszak, amikor már megjelentek a CD-k, de még dominált a bakelitlemez. Itt mindkettőből fantasztikus választék volt. A munka végén nem nagyon akaródzott hazamenni a kollégiumba, és egyedül hallgatni a rádiómat, így minden nap bevettem magam a lemezboltba. Nagyjából egy hét után az egymást váltó két eladófiú ismerősként üdvözölt, és rezerváltak nekem egy saját fülkét, ahová beköltöztem, és naponta több órát hallgattam azokat a lemezeket, amikről itthon álmodni sem mertem, sőt fogalmam sem volt. Zeneileg maga volt a mennyország. Különösen, mikor kedvesen azt is elnézték, hogy az egyébként drága zenei szaklapokat helyben elolvassam, s visszategyem a polcra. Két kollégámat leszámítva ők voltak azok, akik elviselhetővé tették ezt az időszakot.

Nos, az egyik este a Diapason d'or kiadványokat népszerűsítő katalógusban olvastam a Cardiff-i Énekversenyről, és arról, hogy a zsűri nem tudott dönteni. Bár a helybéli versenyző, Bryn Terfel volt a toronymagas esélyes, de a krasznojarszki Dimitrij Hvorosztovszkij letarolta a mezőnyt. Végülis megosztva nyertek (Hvorosztovszkij a fődíjat, Terfel valami extra különdíjat), de a szerző páholyból kívánta végignézni kettőjük küzdelmét a következő években. Azért keltette fel a figyelmem a cikk, mert éppen előző este hallottam a rádióban egy koncertet, ott hallottam először Hvorosztovszkijt, és azonnal beleszerettem hangjába (az O' Carlo, ascolta-t énekelte). Fogalmam sem volt ki ez a pasi, de a hang alapján egy idősödő úr jelent meg a képzeletemben, és nem értettem, hogy miért nem hallottam én eddig. Ehhez képest képet is közölt a Diapason d'or a versenyzőkről: az egyik egy tipikus orosz szépfiú, a másik egy darabos, jóképűnek cseppet sem nevezhető, nagydarab walesi. Ez volt Bryn Terfel. Ott helyben elkezdtem keresgélni, és találtam is Terfeltől lemezt. Hvorosztovszkijtól nem, de a kedves eladó fiú néhány nap múlva szerzett egyet, örök hálám érte azóta is.

Mindkettőt meghallgattam, és megértettem, miért nem tudott a zsűri dönteni. Merthogy mindkettő egészen kitűnő volt. Két másként gyönyörű baritont hallottam: az egyik selymes, melegbarna, puha, kedves, mégis csillogó (Hvorosztovszkij), a másik inkább a bassbariton felé hajló, de magasságokkal is jól bánó, olyan, mint egy mindent körülölelő bolyhos takaró (Terfel). Innentől én is páholyból nézem a kettőjük küzdelmét. Először Terfel állt nyerésre, neki jobb volt a managementje. Hvorosztovszkij csak később költözött Londonba, onnantól ő is szárnyal.

De ez a poszt Terfelről szól. Kitűnő hangja van, és kitűnő játékos is. Igazán három terület van, ahol vitathatatlanul jobb, mint Hvorosztovszkij: Wagner és a Don Giovanni, valamint Rossini. (Bár ez utóbbi kategóriában igen sokat fejlődött Hvorosztovszkij is.) Terfelt legutóbb néhány hónapja egy MET-es előadás-ban Wotan-ként hallottam A walkürben. Nagyon jó volt. Hiteles volt, illett az alkatához, őserő volt az énekében. Úgy tudott haragudni Brünhildére, hogy közben majd' belehalt az iránta érzett szeretetbe és bűntudatba. A Wagner válogatáslemeze után nem is vártam mást tőle.

Mindkettőt hallottam és láttam már Don Giovanniként, és fájó szívvel, de be kell vallanom, hogy Terfel jobb. Hvorosztovszkij nekem nagyon steril volt, Terfel az a rosszfiú, akiről mindenki tudja, hogy az, de mégsem tud neki egy nő sem ellenállni. Az a férfi, aki izgalmas, bűnös, de elbűvölő.

Úgy nagyjából tíz éve láttam egy 1996-os televíziós felvé-telt, amin Hvorosztovszkijnak nem sikerült elhitetnie, hogy bárkit képes elcsábítani. Igaz, nagyon fiatal volt a szerephez, de ahogyan ma a partnernőire néz, továbbá abból, amit a viharos magánéletéről lehozott az orosz bulvársajtó, biztos vagyok benne, hogy azóta már sokkal jobban hozza a figurát. A La ci darem la mano-t igazán mégis a Bryn Terfel - Cecilia Bartoli párossal szeretem. Egyszer láttam egy életrajzi filmet Bartoliról a Mezzo-n, ott énekeltek együtt, abban fantasztikusak voltak. Sajnos a youtube-ról törölték szerzői jogok miatt. Nagy találkozás az övék, ha lenne szubrett az operában, Bartoli az lenne. Ők ketten olyanok, mint a kéz és a kesztyű. Illenek egymáshoz.

Ez leginkább a Rossini operákban jön ki. Sajátos hangképzés kell a Rossinikhez, gyakori hangváltások, igen rugalmas hangot igényel. Terfel és Bartoli hangja erre tökéletes. Még a recitativóik is szórakoztatóak. Terfel alkatánál fogva hordoz valamit az opera buffo-ból, ami Rossininál elengedhetetlen. Hvorosztovszkij főként a nagy dallamok és nagy áriák énekese (Verdi és az oroszok), Terfel megtalálta azt a rést, amiben utolérhetetlen. Ez Rossini és Wagner.

Van még egy terület, ahol fej fej mellett futnak. Ez az oratórium. Mindkettőjük gyönyörűen énekli Handelt és a többi barokkot. Terfel többet, sokkal többet énekel oratóriumot, a Judas Maccabeus vele a legjobb. De Hvorosztovszkij sem marad el szépségben, csak kevesebbet énekel. Egyszer igazán arra lennék kíváncsi, hogyan énekel orosz egyházi énekeket. Azért nagy pénzt fizetnék!

A kezdeti versengés után mára mindenki a saját pályáját futja, és mindkettő nagyon nagy énekes. Terfel intelligensen nem akar a látványban versenyezni Hvorosztovszkijjal. Ott még a start előtt elbukna. Igaz, sok közös pontjuk sincs. A játékban vetélkednek. Mi csak nyerünk vele.



Címkék: verdi rossini wagner judas bartoli terfel hvorosztovszkij maccabeus

Szólj hozzá!