HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) Alagna (1) alagna (5) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) Anyegin (1) anyegin (3) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) Aznavour (1) aznavour (2) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) Beczala (2) beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) Brahms (1) brahms (2) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) csajkovszkij (2) Csajkovszkij (3) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) Delpy (1) delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) hvorosztovszkij (18) Hvorosztovszkij (5) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kwiecien (2) kwiecien (3) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) mariza (1) Mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) Mendelssohn (1) mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) mozart (3) Mozart (2) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) otello (1) Otello (2) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) Parasztbecsület (1) parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) rigoletto (4) Rigoletto (1) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) terfel (8) Terfel (1) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) verdi (8) Verdi (5) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


De jobb lett volna, ha megmarad ezen a szinten a MET legújabb Rigolettoja. Biztos meg fogja osztani a közvéleményt, a mögöttem lévő sorban ülő neves kolléga többször beletapsolt az előadásba, és hangosan kuncogott, nekem határozott csalódást okozott. Ahhoz képes, hogy Verdi bicentenárium van, az idei  Verdik nekem nem jöttek be, sokkal jobbakat lehetett látni, hallani a korábbi években. A Rigoletto zenéje és konfliktusa olyan, hogy el lehet játszani a XVI. században meg űrruhában is,  ettől még lehet jó. A MET most éppen az 1960-as évek Las Vegasába tette, és akár működhetett volna is. De nem működött, mert volt benne egy csomó bennfentes kikacsintás, popkulturális utalás, ami egy nem amerikainak semmit nem jelent, másrészt pedig a szereplő-választással komoly gond volt. Ami a popkulturális utalásokat illeti, ezek engem mindig zavarnak, mert egyrészt tájékozatlan vagyok, másrészt nagyon időhöz kötik a darabot, csak akkor és ott értelmezhető.  Szünetben megpróbálták elmondani, hogy kinek a jelmeze melyik amerikai szórakoztatóipari kisiparosra hajaz a hatvanas évekből, de ahogy meghallottam, azonnal el is felejtettem. Ezért is tetszhetett annyira a kollégának, mert Ő élt az USA-ban, tehát értette a vizuális poénokat. (Ezért nem szeretem például Eco Loana királynő utazása című könyvét, mert egy szót nem értek az olasz mesékre és tv-filmekre utalásokból.)

Ami viszont az énekeseket illeti, hát ott nincs magyarázat. A Rigolettot éneklő Željko Lučić-ban benne volt a lehetőség, a dráma is, de csak időnként csillant meg. Nem volt elég szánalmas kisember az elején ahhoz, hogy megrázó legyen a bosszúvágya. A tempóival is voltak bajaim, a Bosszúária például olyan vontatott volt, hogy elveszítette minden feszültségét. Lehet, hogy ez a karmester hibája volt, de akkor is. Talán a Pari siamo-ban és a Cortigiani vil razza dannata-ban volt a helyén. Piotr Beczala teljes tévedés a mantuai herceg szerepére. Beczalát olyanfajta tenorként könyvelték el a MET-ben, mint egy topmodellt, akiből bármit lehet csinálni. Hát nem. Beczala annyira gyenge gazember, hogy   a 6-os karikát sem kellene kitenni a képernyőre. Az Ella mi fu rapita!  egy őrsi indulóra hasonlított, a harmadik felvonásban pedig teljesen súlytalan volt. Erre a szerepre sokkal jobb lett volna Vittorio Grigolo, hangszínben is, játékban is. Diana Damrau hangban majdnem tökéletes volt, de  a rendezői szándék szerint teljesen elveszítette  Gilda báját, fel-alá rohangált a színpadon, semmi nem szólt az ártatlansága mellett. 2009-ben Mantovából élőben közvetítették a Rigolettot, ott Domingo mellett  Julia Novikova tökéletesen hozta Gildát, törékeny és bájos volt. Akkor azt hittem, hogy felkapja a világ, de eltűnt. Kár érte, perfekt Gilda. Az előadás legjobbja a Sparafucile-t éneklő Stefan Kočán volt. Korrekt  bérgyilkos, isteni hanggal és megfelelő színpadi jelenléttel. Hanyag volt és mégis pontos, mint akinek kisujjában a szakma. A hangja pedig predesztinálja a legnagyobb szerepekre, ezt egyébként már az Aidában lehetett  hallani.
Nem tudom eldönteni, hogy nem volt kész az előadás, vagy ennyire tellett a rendezésből, de nem volt jó. Az meg külön bosszantott, hogy az utolsó jelenetben háromszor vagy négyszer meg is szakadt a közvetítés, ez eddig csak egyszer fordult elő, az Otelloban, de ott sem lett volna szabad. Szóval már bánom, hogy letöröltem a mantovai Rigolettot, annál jobbat eddig még nem láttam.

Ellenben felvettem a Bolsoj  Anyeginjét Kwieciennel, ha lesz időm megnézem. Sajnos viszont nem kaptam jegyet az áprilisi bécsi Anyeginra, amiért mérhetetlenül szomorú vagyok. Hónapok óta készültem rá,  minden nap megnéztem, és egyik nap nem volt nyitva a jegyárusítás, másnapra meg mindegyik elfogyott. Most mi lesz velem Hvorosztovszkj nélkül? 

Címkék: verdi domingo rigoletto lucic beczala grigolo novikova damrau

Szólj hozzá!

A karácsonyi meglepetések között volt (nem teljesen váratlanul persze) a Netrebko-féle Lucia a MET-ből. Annak ellenére meglepődtem, hogy én kértem, de nem hittem benne, hogy ez lesz a fa alatt, mert túl későn szóltam.  De a férjem beszerezte, és nagyon örültem neki. Kaptam mindenféle más előadást is, többek között A trubadúr 1988-as MET-es produkcióját Pavarottival, Sherill Milnes-szel és Marton Évával. Mindkettő érdekes és a maga  helyén nagyon jó, de ha van értelme összehasonlítani két teljesen különböző produkciót, akkor az összehasonlítás az igazán érdekes.

A Luciara Netrebko miatt voltam rá igazán kíváncsi, de a szereposztásban legalább ilyen  fontossá nőtte ki magát Kwiecien, és kíváncsi voltam Piotr Beczala-ra is, aki beugró volt, de szerintem jobb, mint Villazón, aki helyett beugrott. A rendezés hagyományos, egyetlen elemet kivéve, ez pedig Lucia anyjának szelleme és a darab végén Lucia szelleme, de éppen ez a jó benne. A múltkor valamelyik kritikában azt olvastam (talán a Momus-on) hogy az a baj a MET-es produkciókkal, hogy nem adnak hozzá semmit az operához, ezek a  rendezések teljesen hagyományosak. Hála istennek! - teszem hozzá. Elegem van a rendezői önmegvalósításból, én a zenéért és a drámáért megyek operába, nem azért, mert a  rendező óvodás korában későn tanult meg cipőt kötni, és az ebből fakadó frusztrációját most reagálja le egy agyament színpadképben. Ebből szerencsére semmi  nincs az előadásban. Netrebko tényleg jó, kicsit talán visszafogattabb, mint általában a Luciák, de ez jól áll neki.  A "Regnava nel silenzio" igen  erős kezdésnek bizonyult,  és innen csak még jobb lett. Az igazán jó jelenetei az Enrico-t éneklő Kwiecien-nel voltak. A "Soffriva nel pianto" vagy a "Se tradirmi tu portrai" alatt például  simán hihető volt, hogy  Ravenswoodban az a szokás, hogy a fiútestvér tulajdonként kezeli a saját húgát, és egyébként is Enrico egy manipulátor. Enricoval kapcsolatban általában azt hangsúlyozzák, hogy nincs választása, muszáj neki odadobni Luciát Arturonak, mert a család, meg a becsület, meg hasonlók.  Kwiecien a vele készített interjúban is erre utal, de szerintem nála ez inkább háttérbe szorult, mint a saját önzése. A  DVD felvétel azért jó, mert  sok a közeli felvétel, és jól látszik, ahogy Enrico megfeszíti az arcizmait, hogy  ne látsszon  rajta a feszültség, de ettől még  szembetűnőbb.  Kwiecien gonoszabbra vette a figurát a szokásosnál, de nem annyira elvetemültre, hogy hiteltelen legyen.  Teheti, mert a szerepnek tökéletesen a birtokában van, nem kell erőlködnie, kitűnő hangja van, csak a játékra kell figyelnie. A második felvonás végén  Arturo megérkezésekor  sorra mutatja be a vendégeket, és az arcán olyan szervilizmus látható, hogy  olyat csak egy hazai TV Híradóban láthatunk.
Netrebko őrülési jelenete pont azért jó, mert nem játssza túl. Töredezettebb, szétesőbb, mint ha áriaesten énekelné, de az őrületben soha nincs rendszer. Amikor a végén Lucia szelleme  a halálba csókolja Edgardo-t, az igazi meglepetés. Beczala nagy érdeme, hogy hagyja, hogy az utolsó nagy áriában közel egyenrangú fél legyen a szellem.

A trubadúr különösen akkor érdekes, ha  a Lucia után nézzük. Így látszik leginkább az, hogy merre haladt az operajátszás  közel negyedszázad alatt. Több Trubadúrt láttam az elmúlt néhány évben, és mindegyik pergőbb volt mint a Pavarotti-féle. Nagyon érdekes látni, hogy   mindhárom főszereplő mennyire statikus az előadásban. Szenzációs hangok, de egy másik  játékstílus. Marton Éva (aki elviselhetetlenül szőke!) alig mozdul a színpadon, szinte nem nem néznek egymásra Pavarottival, mindketten a nézőknek énekelnek. Pavarotti  egyetlen eszköze, hogy kezet csókol Leonoranak, de gyakorlatilag csak elvannak egymás mellett. Van lemezem Milnes-szel, ezért ebben az előadásban csalódást keltő volt. Biztos benne van a csalódásban, hogy igazából a Hvorosztovszkij-féle londoni előadást szerettem volna,  de abszolút mértékben is csalódtam. Nem  volt annyira gonosz, hogy uralta volna a színpadot, de nem is volt annyira esendő, hogy indokolta volna a gonoszságát. És néhol kifejezetten labilis, kétszer pedig határozottan hamis volt a hangja.  Ami végülis számomra tanulságos volt, hogy az elmúlt húsz évben mennyire akciódúsabb az operajátszás. Ma már nem elég a színpad közepén énekelni, játszani kell egy jó előadáshoz. Mozgalmasabbak a mai rendezések, annak ellenére, hogy a díszlet és a jelmezek is jelzésszerűbbek. Azért (is) szeretem a MET-es proukciókat, mert az egyszerű díszletek mellett a jelmezek mindig kifejezőek. De ebben például kifejezetten zavaró volt a jelmezek tobzódása. Nekem kifejezetten lassúnak, néhol unalmasnak tűnt  a régi rendezés. Ennek ellenére örülök neki, mert egy kiváló viszonyítási pont. Ha legalább ezt közelítené a hazai, az új évben minden nap ott ülnék. De tartok tőle, hogy máshol  gyakrabban leszek található. Egyébként boldog új évet kívánok mindenkinek!

Címkék: pavarotti marton lucia trubadúr netrebko beczala kwiecien lammermoori milnes

Szólj hozzá!