HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) Alagna (1) alagna (5) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) Beczala (2) beczala (2) Beethoven (2) beethoven (5) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) Delpy (1) delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) linklater (1) Linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) Mendelssohn (1) mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) mozart (3) Mozart (2) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) Parasztbecsület (1) parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (5) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) Wagner (3) wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


Valahogy nem megy ez mostanában. Vagyis nem ment mostanáig. Nem volt kedvem az operához,  helyette Beethovent hallgattam. Sokat. Elsősorban a hegedűversenyt és a románcokat, de a hármasverseny is sokat volt az MP3 lejátszón. És  Bruchot, meg Brahmsot. Néha Massenet-t vagy Bachot.  De vokálist keveset, ha igen, akkor is inkább a könnyebb műfajokat. (Még Kenny Rogerst is hallgattam, ami valljuk be, elég kínos.)  Olvasni sem volt kedvem, sőt tegnap még egy színházat is szándékosan elblicceltem,  pedig ilyet nem csináltam húsz éve. Nem volt kedvem hozzá. Mintha elegem lenne a szavakból és a mondatokból. A közlésből. Nem akartam közölni, és  minden információt szűrve engedtem be. Még azt sem akartam megosztani a nagyérdeművel, hogy  sikerült jegyet vennem  Bécsbe az Otellora Hvorosztovszkijjal és José Curával. Tavaly  két percen belül kiposztoltam volna, most csak az egyik  legjobb barátomnak újságoltam el.  Biztos az év végi fáradtság és számtalan megoldatlan és megoldhatatlan probléma az oka, de egyszerűen csendre vágytam, csendre vágyom. Nem véletlen, hogy a könnyű műfajból  a múlt hét leggyakrabban hallgatott dalából a legjellemzőbb versszak: "Ki mondja meg, vajon meddig lehet/ hogy mindennap mindenhol erős legyek?/A csönd volna jó, kicsit könnyebb napok,/ Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok!" (A forrás kitalálója jutalmul meghallgathatja az opust a Youtube-on.)

Ma  valahogy jobban ment a munka, és elkezdtek hiányozni a versek is. Azon nyomban  elővettem a  magánolvasásra kapott verseket,  és egészen új dolgokat fedeztem fel. Rájöttem, hogy melyek a leggyakrabban használt képek és hasonlatok, megint rácsodálkoztam egy csomó gyönyörű mondatra. Egyszer talán majd megosztom, de nem most. Néha jók a csendek. Utána sokkal szebb a világ.

Címkék: vers dal beethoven rogers korál brahms cura hvorosztovszkij bruch

Szólj hozzá!

Hétfőn este teljesen tele volt a MÜPA, még a harmadik emeleten is álltak, ami pedig  többnyire üres szokott lenni. Sir John Eliott Gardiner vezényelte  Beethoven Missa solemnisét, a fura nevű Forradalom és Romantika Zenekara és a kevésbé fura nevű, de annál jobb Monteverdi Kórus előadásában. Nem tudom kinek jutott eszébe így nevezni egy zenekart, de  erős a gyanúm, hogy elgurult a gyógyszere. A névtől függetlenül kiválóak,  szó nem érheti a ház elejét, csak vagy fellengzősnek tűnik, vagy megmosolyogtató.

Mindig nehéz elhinni, hogy Beethoven teljesen süketen írta a Missa solemnist, annyira tökéletes mű, hogy talán még ma sem értjük a tökéletességét. Gardiner a vele készült interjúban újszerű megközelítést ígért, de nem tudom, hogy újszerű-e az, ha egyszerűen odaáll egy ember, aki érti mire gondolhatott Beethoven, és kibontja  nekünk a darabot, tessék, itt van, ne filózzatok rajta, ez a zene a dicsőségről, az örömről és a diadalról szól. Hogy kinek a dicsősége, kinek a diadala azon lehet vitatkozni,  én úgy éreztem, hogy a legkevésbé szakrális a darab, de hogy mindenkinek az öröméről szólt aki ott volt, az biztos. Beethoven nem volt vallásos, ezért nem is az istenkeresésről szólt, annál többről. A mise, mint műfaj csak ürügy volt a zene magasztosságának a bemutatására, és arra, hogy mire képes egy zseni, még ha süket is. Vagy talán éppen azért mert ő belül hallotta a szférák zenéjét? Sosem fogjuk megtudni, csak megköszönni lehet ezt a darabot, amit egyébként  maga Beethoven is élete egyik főművének tartott.

Gardiner iszonyatos tempót diktált a zenekarnak is, és a kórusnak is. Mindkettő bírta, de a kórus  látványosabb sikert aratott, pedig a zenészek is megdolgoztak érte.  Már a  Kyrie alatt hallatszott, hogy minden hangnak jelentése van, az üstdobbal szemben ültem,  sajnálom, hogy csak időnként figyeltem a dobost, amint hangról - hangra lejátssza magában  a darabot, de elragadott az egész, a dobosról meg elfelejtkeztem. A Benedictusban olyan  nyugalom szállta meg a termet, mintha angyal szállt volna el felettünk. A szólót játszó első hegedűs és a kórus egymásnak adták a hangzást, ehhez már csak csatlakozni tudtak a szólisták. A szoprán Lucy Crow és a tenor James Gilchrist nem csak a tempót bírták, hanem erős hangzással uralták is a szólamot. A mezzo Jennifer Johnston korrekt volt, de a basszust éneklő Matthew Rose erőtlen volt, és néha szinte nem is hallottam, különösen, ha a szopránnal egyszerre énekeltek.
Nem tudom hogy Gardinerből mennyit vett ki ez az este (tartok tőle, hogy sokat, mert a vastaps ellenére nem volt ráadás), de remélhetőleg nem annyit, mint amit a közönségek adott. Mert akkor nem lenne esélyünk, hogy a néhány évvel ezelőtti Bach, és a mostani Beethoven után hamarosan újra jön. De ugye jön?

Címkék: beethoven johnston crow rose mise gardiner gilchrist missa solemnis

Szólj hozzá!

Tegnap este Martonvásáron a Nemzeti Filharmonikusok hidegben és esőben játszották végig Beethoven István király nyitányát, majd a IX.-et. Végig azt vártam, hogy Kocsis Zoltán mikor inti le, de hősiesen, a hangszereket törölgetve, ázva - fázva játszottak.  A közönség felhúzhatta az esernyőket (nem sokat ért, mert mindenkire a szomszéd esernyőjéről folyt a víz), de a zenekar, a  szólisták és a kórus nem. Köszönet érte.

Címkék: beethoven nemzeti kocsis filharmonikusok

Szólj hozzá!

Vannak napok, amikor hiányzik a Zeneakadémia. Nem általában hiányzik, hogy jó lenne megint ott ülni és koncertet hallgatni, hanem konkrétan a régi, lepukkant, kényelmetlen Zeneakadémia hiányzik.  Illene persze azt mondani, hogy az akusztika, meg a hangulat, de nekem leginkább az illata hiányzik.  Poros volt és kopott, de hiányzik. (A Erkel például nem hiányzik, mert az már annyira lepusztult volt, hogy az élményt zavarta.) Többnyire kollégákkal jártunk, ma is innen datálódik  néhány munkahelyi barátságom. Az együtt hallgatott  jó koncertekről,  meg azokról, amiket nagyon untunk, és ezért (eléggé nem ítélhető módon) könnyesre nevettük magunkat azon például, hogy a Pinokkióra hasonlító orosz csemballoművésznek hogyan mozog a cipőfűzője. Gyerekes, de ma is elnevetem magam ha eszembe jut a kép, meg az, hogyan próbáltunk komoly, kultúrakedvelő sznobnak látszani. Nem tudom milyen lesz  felújítva, de lesznek művészek, akik már soha nem játszanak benne, pedig nekem ők jelentik a Zeneakadémiát. Közöttük is elsősorban Ruggiero Ricci amerikai olasz hegedűművész, akit először nyolcvan éves kora után(!) hallottam élőben, de aztán még kétszer járt nálunk. 1928-ban debütált, szinte azonnal világhírű lett.  Hihetetlen ahogyan bánik a hegedűvel, valószínűleg hegedűvel jöhetett a világra. Ma  Kaliforniában él,  állítólag már nem koncertezik, de 2009-ben még mesterkurzust tartott. Leginkább a Paganini művek interpretátoraként tartják számon, de mindent játszik, Brahmsot, Beethovent, Mendelssohnt, Bachot, Wieniawskit. Ez utóbbit például tőle hallottam először. Van egy Wieniawski válogatáslemezem tőle, egyszer sikerült is egy vetélkedőben nyernem vele, mert rajtam kívül  senki nem ismerte fel ezeket. Nem slágerdarabok, de gyönyörűek. Paganiniben verhetetlen. Egy 1938-as felvételű Paganini lemezem van tőle, de annyira élő, hogy talán csak Kennedy  mérhető hozzá.  Jó lenne, ha igyekeznének a Zeneakadémia felújításával, mert Ricci esetében még a csoda sem kizárt, hátha a 100. születésnapján nálunk akar koncertezni!

Címkék: beethoven paganini kennedy bach ricci mendelssohn brahms ruggiero wieniawski

Szólj hozzá!

J. néni (egy ideig  gimnáziumi magyartanárom volt) biztosan nagyon dühös lenne rám a cím miatt. Felhúzná a szemöldökét, és némi megdöbbenéssel vegyes megvetéssel tekintene ki a szemüvege alól, hogyan lehet ekkora képzavarral élni. (Igaz, a kisebbek is élénk felháborodást váltottak ki  belőle.) Mégis ez  jutott eszembe, amikor a rádióban Jascha Heifetz Beethoven hegedűversenyét  játszotta valamikor 1947-ből. Egészen más élmény, mintha mondjuk ma hallgatnám Gidon Kremertől, vagy pláne Nigel Kennedytől. Nem a látvány miatt,  bár Kennedy látványnak sem utolsó,  konkrétan egy szakadt punk, de olyan virtuozitással és muzikalitással, hogy nem nagyon van párja mostanság.  Heifetz felvételeit időnként adja a Mezzo is, a maga korában, sőt az után is messze number one volt,  óriási hegedűsként tartja számon a zenetörténet. 

De miért van az, hogy ha hallgatom,  mégis azonnal tudom, hogy a múlt század elejei vagy közepi felvétellel van dolgom? Hiába a digitalizálás, hiába a felturbózás, hiába szedik ki hangonként a felvételekből a recsegést, köhögést,  zajokat, tudom, hogy ez egy régi hang. Mitől régi egy hang?  Miért  érzem kortársnak Isaac Sternt, miközben már ő is halott, és miért nem érzem annak Heifetzet? Biztos az az oka, hogy először Sterntől hallottam Beethoven hegedűversenyét, és az ő felvétele volt meg, tehát az az igazi élmény számomra. Mint ahogyan a budapesti koncertje is az volt.

Még inkább ugyanezt érzem az énekeseknél, bármilyen remastered technikát alkalmaznak a lemezeken. Van egy lemezem Carusotol, néhány éve kaptam P.-től  karácsonyra.  Nagyon érdekes, nem tagadhatóan szép is, nekem mégis múzeális. Érzem, hogy ez nem az én  világom. (A múltkor valaki egy beszélgetésben azt találta mondani, hogy nem az én korosztályom, amiért nagyon - nagyon csúnyán néztem rá! Na ja, persze, hogy nem!)

A választ (mint annyi mindenre) Ancsel Éva adta meg a Bekezdésekben. LXXIII. bekezdés:

"Tudom, hogy minden emberi arc minden időkben egyetlen. Miért gondolom mégis egy - egy porté láttán, hogy az nem készülhetett a mi századunkban? És ezt az arc - kizárólag az arc - alapján gondolom; a festés stílusa, a színek használata, a ruházat vagy a hajviselet semmit sem számítanak.  Akkor mégis miért? Miért látom vagy vélem meglátni egy amatőr fotón is, hogy század eleji egy arc?  Igenis vannak régi arcok. Pedig nem az emberek viseltek  más arcot, vagy viselték másként az arcukat, nem ők zárták össze másként az ajkukat és emelték fel tizenhatodik századi módon a tekintetüket. Csak az a lehetőség marad, hogy a világnak más visszfényét látjuk meg rajtuk."

Így van ez a hangokkal is. A hangoknak is van "visszfénye", bármennyire is csúnyán nézne J. néni.  Az én világom tükröződik Stern, Kremer, Kennedy játékán, Hvorosztovszkij, Terfel, Fleming, Kiri Te Kanawa hangján. Igazából attól félek, hogy mikor jön el az a hang, amikor azt fogom mondani, hogy ez már nem az én világom. De addig megpróbálom élvezni az összes szép hangot az én világomból. Remélem mindenki így van vele.

Címkék: beethoven caruso isaac kennedy éva ancsel hegedűverseny stern nigel kremer gidon heifetz jascha

Szólj hozzá!