HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • labdajáték: A kettő feltételezi egymást: az érzelmi bevonódás, megélés és a tudatosulás. A tudatosodás csak ez... (2014.11.04. 08:54) Ida
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) alagna (5) Alagna (1) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (1) botha (1) Both Miklós (1) Brahms (1) brahms (2) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (12) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) Garanca (1) garanca (2) Gardiner (2) gardiner (1) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kwiecien (2) kwiecien (3) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) mendelssohn (1) Mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) terfel (8) Terfel (1) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (5) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


A címet loptam. (Elegánsabban plagizáltam.) De akitől loptam, remélhetőleg megbocsátja. Alkalomadtán bocsánatot kérek tőle. Egyébként Párizs jelmondata: hánykolódik, de nem süllyed el. Ez jutott eszembe, miközben a Traviatat néztem a MET-ből Natalie Dessay-jel. Ennyire puritánul és talán éppen ezért ennyire erősen ható rendezést nem láttam még belőle. Pedig csak az elmúlt félévben vagy  három  Traviatat láttam: Fleminggel a Scalaból,  Fleminggel a Marta Domingo rendezést, és egy glyndenbourni előadást 1988-ból. És  két hete várom az Amazontól a La Fenicéből Patrizia Ciofi-val és Hvorosztovszkijjal. Ha mindent összeszámolok, biztos, hogy húsznál  is több változatban láttam életem során. Mégis talán ez volt a legerősebb, azzal, hogy gyakorlatilag kortalanná tette a történetet, és annyira lecsupaszította, hogy csak a lényeg maradt meg.

Ma  Violetta a legkiszolgáltatottabb kurtizán volt, aki csak szeretetre vágyik. Nagyon jól hangsúlyozta ezt, hogy a színpadon gyakorlatilag ő volt az egyetlen nő.  Még Florat is férfiruhába öltöztették, a kórus női tagjai is fekete öltönyben énekeltek. Az egész darab a női kiszolgáltatottságról szólt. A machismo-ról és a bűntudatról.  Csupasz színpadkép,  Violetta az egyetlen, aki színes ruhában énekel, mindenki más kiköpött bróker, vagy még inkább korunk hőse az üzletember. Aki lazításképpen úgy szórakozik, hogy közben  mindenki belepusztul a környezetében. A legnagyobb ötlet a Halál színpadi szerepeltetése volt. Az egész történet a Halál  szeme láttára játszódik,  sőt a Halál felügyelete alatt.  Egy szót sem szól, csak ott van.  Ellenőrzi, hogy minden  a maga rendjén megy-e. A végén ugyanaz a szereplő játssza az orvos kétmondatos szerepét, amitől helyére kerül az egész: ebben a történetben a halál az orvosa minden problémának.

 Dessay jelmeze tűzpiros koktélruha, amit a darab végén   ráhúznak egy névtelen női szereplőre: az utánpótlás biztosítva van.  Dessay egyébként elképesztően jól énekelt, és gyakorlatilag majdnem végig színpadon volt, mivel a második s a harmadik felvonást egyben játszották. Nem kis teljesítmény volt, különösen, hogy a puritán díszlet és jelmez nem adott eszközt  a kezébe,  csak a személyiségére hagyatkozhatott. Az egyetlen eszköz egy óriási óra volt, ami a fogyó idejét jelképezte. Az saját helyezetét tudomásul venni nem akaró kurtizánból fokozatosan alakult át  a saját szerelmének kiszolgáltatott szerencsétlen nővé. Matthew Polenzani  jó volt, de meg sem közelítette Dessay-t. Egy gyerek volt, aki meghajlik az erősebb akarat előtt,  igazán csak a báli jelenetben  hozta az őrülten féltékeny férfit.   Hvorosztovszkij  eleinte egy manipulátor, az az apa, aki nem tűr ellentmodást. Erőszakos, bár igyekszik fegyelmezni magát. Akkora pofont kevert le Alfredo-nak a Di Provenza il mare  il suol után, hogy azt hittem Polenzani lerepül a vászonról.  Manipulálja Violettát,  a "Dite alla giovine-ben" látszik az arcán, hogy a  csak menekülni akar. Úgy vonul vissza az erőszakos manipulációjából, ahogy erősödik Alfredo. Akkor döbben rá, hogy  mit is csinált, amikor a rendezés a Halál helyébe állítja a báli jelenetben, ami szerintem az egész előadás egyik csúcspontja volt. Erre mindig csak összekötőként  tekintenek, ami ahhoz kell, hogy átvigyék a harmadik felvonás zárójelentébe a történetet. Ebben az előadásban  Violetta halála lényegében happy end.  Éppen azért, mert Violettán és Anninán kívül nincs nő az előadásban,  a báli jelenet sem bál. Kanmuri.  A cigánytáncban férfiak hergelik egymást,   egy szőrös kezű, kopasz férfi feleveszi a tűzpiros koktélruhát, és addig  froclizza Alfredot, amíg nyilvánvaló lesz a tragédia: a legocsmányabb módon vesz elégtételt Violettán, hisz csak egy kurtizán. Óriási jelenet volt. Csöpögött a tesztoszteron a vászonról. Mint Fellini Bikaborjak című filmjében. 

Az E  tardi-ban  Dessay nem delirál. Tisztában van vele, hogy ez a szerelem a végzete. A  tökéletesen fehér színpadon nincs más, csak egy körbe futó pad, és  ezen ülnek  a szereplők egymástól jól távol, miközben Violetta és a Halál egyre közelebb  lépkednek egymáshoz. A Halál még mindig csak néz. Nem is kell több. Mindenki tudja, hogy ebben a nézésben mi van.

Hallottam már jobban énekelt Violettát, láttam már szebbet is, de jobban rendezettet nem láttam. Dessay-nél szebb hangja van Flemingnek,  Rost Andreának, és még néhány énekesnőnek.  De ez a tegnapi előadás Dessay-jel volt jó. Lehet, hogy ha Netrebkoval látnám, vele  is működne. A youtube-on van egy felvétel, ahol ugyanezt az előadást Netrebko és Thomas Hampson éneklik. Nem kedvelem Hampsont, de kísérletképpen  azért egy Netrebko - Hvorosztovszkij előadást megnéznék  ugyanígy a MET-ből. Érdekes lenne az összehasonlítás.  Az előadás után arról beszélgettünk, hogy  vajon ezek a közvetítések hogyan hatnak az  operára, mint műfajra.  P. szerint megöli az operát,  mert  nemhogy ennél jobbat, de ugyanilyet se lehet csinálni.  Nekem nem ez a véleményem. Szerintem ez mentheti meg. Mert ennél puritánabb, és éppen ezért minden korosztály számára befogadható  előadást nem lehet csinálni.  Ezt a fiatalok is  élveznék.   Kár, hogy  ma gyakorlatilag  csak a nyugdíjasok, a magányos nők és a turisták járnak operába.  (Sajnos ezt láttam Bécsben is.) De ha ez eljut a tömegekhez, akkor kiderül, hogy A kaméliás  hölgy ma is aktuális lehet.  Az opera pedig fluctuat, nec mergitur.  

 

 

Címkék: fleming rost traviata netrebko hvorosztovszkij dessay hampson polenzani

Szólj hozzá!

Mostanság gyakorlatilag csak Mezzo-t nézek, illetve hallgatok, de szinte kizárólag felvételről, több napos, gyakran több hetes csúszással. Az előbb fejeztem be a Lammermoori Luciát, ez az amit  talán el is tudnék énekelni, annyit hallgattam. Sem Donizettit, sem a Lammermoori Luciat nem tudom megunni. Láttam már vagy nyolcféle előadásban, jobbnál - jobb énekesekkel, csak az állítólag mostanság  legjobbat nem láttam. Márciusban közvetítették a MET-ből Netrebkoval, de a barátnőmnek adtam oda a jegyeket, mert mindenféle nemzetközi kapcsolatok miatt nem tudtam elmenni. Ő nem nagy operabarát, de ettől teljesen odavolt. Úgyhogy most csak abban reménykedhetem, hogy megkapom DVD-n. Ha nem, hát ez is a hiánylistán lesz, akár a többi  mások által akadályozott MET közvetítés. (Legutóbb például a Boleyn Anna vagy a Siegfried, amiért a szívem szakadt meg.)
Viszont most felvettem a lyoniak Luciáját, franciául. Ettől igen érdekes, merthogy annyira beleégett a szöveg ritmusa a fülembe, hogy kifejezetten zavar a francia szöveg. Pedig igen jól artikulálnak, talán túl jól is, de a Luciához  az olasz szöveg illik, még akkor is, ha nem tud olaszul az énekes. Ha tud, akkor meg különösen. Most nem csak  a nagyokról (Callas, Sutherland) beszélek, hanem a kortársakról. Szerintem a szerepre a világon az első háromban van Rost Andrea, akinek  a Violettán kívül ez a legjobb szerepe ma. De ha nem a legnagyobbakat vesszük, akkor is az olasz  librettoval jön át legjobban a történet.  Érdekes módon nekem az egyik kedvencem egy japán Lucia: Asako Tamura. Kétszer is hallottam Luciát énekelni (másban nem is ismerem), és nagyon jó volt.

Most Natalie Dessay énekli Luciát, aki szép is,  isteni koloratúrái vannak, magabiztos a szerepben, de a francia szöveg  tompítja a zenét. Amiatt, hogy a   éneklés közben a francia nyelv sajátossága miatt kiéneklik a szó végi néma "e"-t,  a szöveg egy árnyalattal hosszabb lesz, és borul az egész ritmikája.  Ráadásul ebben a darabban szinte csak slágeráriák vannak, amelyeknél mindenki tudja a hangsúlyokat, így meg nem oda esnek, ahová várom.

Anno, amikor a lányom kicsi volt, és először voltunk operában vele, én is hiányoltam, hogy miért nincs magyarul  A varázsfuvola, hiszen egy kicsi gyerek nem tud olvasni, de nem kaptam rá választ. Azóta már értem. Inkább elmesélem a történetet előre részletesen, de az opera azon a nyelven az igazi, amelyen megírták. Úgy jön ki a ritmusa. Az olasz nyelv  a legalkalmasabb erre, hiába van francia nagyopera (Bizet, Massenet, Offenbach), hozzám egyik sem tudott igazán közel kerülni, és ebben minden bizonnyal szerepe van a nyelvnek is, amit értek és kedvelek is, de számomra az opera az olasz. Legfeljebb német vagy orosz, vagy cseh, vagy.... Szóval magammal sem értek egyet. Egyet viszont biztosan tudok: a Lammermoori Luciat, olaszul szeretem és kész! (Tovább árnyalja a képet, hogy vannak azért igen jó áriák franciául, mint például Alagna versailles-i koncertjén, de erről majd egy másik alkalommal. Amúgy sem tudom eldönteni, hogyan is állok most Alagnával, még meg kell  néhányszor hallgatnom, hogy döntésre jussak.)  

Közben pedig azon gondolkodom, vajon Z. mit szólna hozzá? Szerintem nagyon nem tetszene neki, pedig nem rossz rendezés, és  Natalie Dessay jó Lucia. Szinte hallom a hangsúlyt, ahogyan lekezelően nyilatkozik az előadásról. Merhogy nem Callas. Hát tényleg nem az, de nem is kell annak lennie. Elég, ha jó Natalie Dessay. És ő nem szokott nagyot hibázni.  

 

Címkék: rost andrea lucia sutherland callas netrebko asako nathalie alagna dessay lammermoori tamura

Szólj hozzá!