HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) Abba (1) abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Ady Endre (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) Alagna (1) alagna (5) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) Aznavour (1) aznavour (2) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) Beethoven (2) beethoven (5) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) csajkovszkij (2) Csajkovszkij (3) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) Donizetti (3) donizetti (1) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) hvorosztovszkij (18) Hvorosztovszkij (5) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kurt Veil (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) mendelssohn (1) Mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) Parasztbecsület (1) parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) Renato Bruson (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) rigoletto (4) Rigoletto (1) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) Theresa Stratas (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) Traviata (1) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) Ute Lemper (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) verdi (8) Verdi (5) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) Zeffirelli (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


Mármint a hangfekvéséhez. Mostanában két olyan darabot is hallgattam, amikor nem illett a főszereplő hangfekvéséhez a szerep. Szerintem tévedés volt Netrebko Boleyn Annája  és Cecilia Bartoli Aminája is Az alvajáróból. A Boleyn  Annát ősszel passzoltam  egy hivatalos program miatt, örültem hát az ismétlésnek. De csalódást keltő volt, túl korai volt a visszatérés a szülés után Netrebkonak erre a szerepre, de úgy általában is. Tényleg vastagabb lett a hangja a szüléssel, de ettől még nem lett drámai szoprán. Különösen azért volt idegesítő, mert előző nap néztem  meg a 2007-es párizsi koncertjét Villazónnal, ahol a topon volt, ehhez képest másnap nem ugyanazt a hangot hallottam. Nem is volt ott a színpadon,  Verdi Boleyn Annája egyértelmű áldozat, de valahogy ez nem jött át az előadásból. Pláne nem, hogy a kontrasztot Jektyerina Gubanova jelentette Jane Seymourként. Teljesen érthetetlen volt, hogy Henrik miért is akarja lecserélni Annát erre a nőre. Gubanova hangjában a magas regiszterekben van valami, ami engem mindig egy Stihl fűrészre emlékeztet, ettől különösen idegesítő volt.   A két női főszereplő  annyira egyformán nem hozta a formáját, hogy közben Örkény jutott eszembe: Mechwart téri második emeleti parkra néző lakásomat elcserélném Mechwart téri második emeleti parkra néző  lakásra.  A Henriket éneklő Ildar Abdrazakov volt az egyetlen, aki jó volt az előadásban, de nem csinált bomba üzletet a cserével.

 Ugyanez az érzésem volt Bellini Az alvajárójával is, amit a múltkoriban vettem, mert kíváncsi voltam a Flórez - Bartoli párosra. Szeretem Bellinit, és  tökéletesen értem, hogy Chopin miért is rajongott érte. Gyönyörű dallamok, a bel canto iskolapéldája. De Amina lírai  vagy koloratúr szoprán szerep. Bartoli nem lírai szoprán, bármennyire is nagy énekes. Mert az. Egyszer, ha sok időm lesz, leírom, hogy miért is az, legalábbis én miért szeretem annyira. De ezen a lemezen (Bellini: La sonnambula Decca 2007) csak Flórez csillog. Bartoli küzd, és becsületes munkát végez, de nem az ő világa. Nem könnyed, nem légies, nem szárnyal. Pedig a lemezborítón mindent elkövettek, hogy ezt az érzést keltsék. A Como-i tavon készített fényképekkel megpróbáltak valami egészen légies feelinget adni a  lemeznek,  ami már csak azért sem sikerülhetett, mert Bartoli nem egy szilfid alkat (többek között ezért is szeretem). Ráadásul agyon fotoshopolták a fotóit, soványabbat,  ránctalanabbat, fiatalabbat csináltak belőle, mitől elveszítette azt a szeretnivaló  "bartoliságot". Egy ilyen tökéletes nőt csak utálni lehet.  De nem ezért hagy hiányérzetet a lemez. Hanem azért, mert nem illik a hangjához és a személyiségéhez. De mindegy, van még egy tucat lemeze, amiért csak szeretni lehet. Így legalább van ürügyem,  hogy másik felvételt is vegyek a La sonnambulából. 

Címkék: anna bellini verdi boleyn alvajáró bartoli netrebko flórez gubanova abdrazakov

Szólj hozzá!

Tegnap végre sikerült megnéznem A sevillai borbélynak a londoni előadását Flórezzel és Joyce DiDonatoval. Mikor felvettem, csak belepillantottam,  megjegyezvén, hogy valakinek megint elment az esze, hogy Rosinát tolószékben rendezte, de nem néztem meg. Erre tegnap a felvétel azzal indult, hogy karmester bejelentette, hogy DiDonato a premieren  eltörte a lábát, és a második felvonást már törött lábbal játszotta.  Mivel az orvos megtitotta neki, hogy lábra álljon így a többi előadást tolószékben énekli és játssza.  Ja, ez így egészen más!

Egyébként DiDonato fantasztikus volt,  még tolószékben is fel - alá cikázott a színpadon, mint valami tűzről pattant menyecske. Kár, hogy a közvetítés megcsúszott, így az utolsó 10 percről lemaradtam,  pedig nagyon kíváncsi lettem volna, hogyan ünnepli a közönség. Flóreznek a gyönyörű hangja mellett kiváló humora is van, és a többiek is igazi comedia della arte-t játszottak. Joyce DiDonato pedig amikor meglátta Lindoro-t, és felkiáltott, hogy rosszul lépett, majd bemutatta a begipszelt lábát, az egész közönséget elvarázsolta. Nálam meg szerzett egy jó pontot. Az is igaz, hogy rég nevettem utoljára ennyit Rossinin, annyi gag volt a rendezésben és a játékban. Csak a lila-zöld  és a piros-sárga jelmezeket  tudnám feledni!

Címkék: Joyce DiDonato flórez

Szólj hozzá!

A Lammermoori Lucia kapcsán azt írtam, hogy nem tudom eldönteni, szeretem-e még Roberto Alagnát, vagy sem. Azóta eldöntöttem, hogy egyelőre még nem döntök a kérdésben. Erre az egyébként rám nem jellemző határozatlanságra az a magyarázat, hogy nem nagyon van kit szeretni helyette. Tenorügyileg nagyon rosszul állok, nincs olyan tenor, akiért úgy rajonganék, mint Hvorosztovszkijért vagy Terfelért. Maradéktalanul csak Kaufmannt és Flórezt tudom most szeretni, de ők  jól definiált szerepkörben jók, néha szeretem Grigolót is. Villazón szerintem most szúrja el a hangját, a nagyok (Domingo, Carreras) pedig már régen csak a saját mauzóleumukat építik. Ebben a sorban Alagna sokáig az élen állt, különösen hogy magyar tenor nincs igazán (kis hazánkban a tenor nem hangfaj, hanem endokrinológiai betegség), és neki nagyon jó volt a discográfiája az ezredfordulón. Kijött egy csomó jó lemeze, és akkoriban még jobb volt a hangja is, sokkal könnyebben énekelte ki a magasságokat, és nem  erőlködött, mint mostanság. Ráadásul kevésbé volt elkapatva, nem viselkedett úgy mint egy primadonna. Aztán a budapesti koncertje nálam nagyon nem jött be, idegesített a Karel Gottra emékeztető stílusa, az egész estének cseh  esztrádműsor jellege lett attól, hogy felmászott a zongorára,  és tette-vette magát. Később történt az a milánói malőr az Aidában, amikor faképnél hagyta a színpadon szegény Komlósi Ildikót, és ezzel egy időre persona non grata lett a legnagyobb színpadokon, de a Scalaban mindenképp.  A Met-es Don Carlosáról már megírtam, hogy miért tartottam pocséknak. Szóval a pasi mindent megtett, hogy végleg  leírjam. Erre itt van ez versailles-i koncert, amivel  kissé megzavarta az eddigi egyenletesen erősödő ellenszenvemet.

A gloire jegyében csak francia áriákat énekelt, kizárólag franciául. Úgy állította össze a műsort, hogy nem csak a slágerekről szólt. És tőle szokatlanul visszafogott volt, nem akart Lady Gagát játszani a színpadon.  Az első áriája a a "Che faro senza Euridice?" kicsit furcsán lassú franciául ( "J'ai perdu mon Euridice"), de elment. Ahogy haladt előre a koncert, úgy lett egyre jobb. Sose hittem volna, hogy  Bizet Gyöngyhalászokjából a "Je crois entendre encore-t" valaha élvezni fogom, azok után, hogy gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt, hogy az egyik  nagybátyám bizonyos mennyiségű alkohol fogyasztása után családi ünepeken mindig ezt énekelte, és én erre azóta is nagyon érzékeny vagyok. Azt gondoltam, hogy  Nadir románcával engem a világból ki lehet kergetni. Máig a fülemben cseng a "A gyööööngy, a dráááhháága gyööööngy ......!" vonyítás.  És tessék!  Élvezhető volt. Finoman, lágyan énekelt, nem volt semmi túlzás az áriában, egy holdfényes tengerpartra varázsolt. Itt azért már jól hallatszott, hogy  nagyon kapaszkodnia kell a felső hangokért, de megcsinálta.  Hasonlóan nem vagyok nagy barátja a Carmennek sem, de a "Virágáriát" szerintem álmából felkeltve is szépen  énekli. Ezt igazán csak a franciák éneklik szépen. Akárcsak az Iphigénia Taurisban-ból az "Unis des la plus tendre enfance-t". Berlioz a szokásosnál nagyobb arányban volt jelen, de a Faust elkárhozásából az "Invocation a la  nature" olyan ritkán hallható, hogy mindig meglepetés. Ebben picit látszott, hogy nem része a repertoárnak, mert a közepe nagyon bizonytalan volt, de megküzdött érte. 

Azért a Rómeo és Júlia nyitánynál volt egy Honthy Hannás belépője, de szerencsére a zenekar jobb volt, mindenki azt figyelte, és a "L'amour....Ah,  Leve toi soleil!"  annyira gyengéd volt, hogy feledtette az entrée-t. Igaz Flórez után ez az ária is más mértéket kapott, Alagnának nagyon kell kapaszkodnia, hogy  ezt a továbbiakban énekelhesse.  (Elnézést kérek minden franciául tudótól, de nem tudom elővarázsolni az accent-okat.)  Mindent összevetve Alagna tud(na) normális is lenni. És akkor  nagyon jó, annak ellenére, hogy a hangja már messze  nem a régi. Kár, hogy ilyen ritkán teszi.  (Lehet, hogy jót tett neki, hogy meg nem erősített hírek szerint elvált Angela Gheorghiu-tól, és nem egymást sztárolják? A nő súlyos tévedés, hiába akarja Callast játszani, sem hangban, sem stílusban  nem közelíti. Az Alagna - Gheorghiu páros szerintem sokat rontott Alagna kifutható pályáján.)  Azért a Marseillaise túlzás volt! De a közönség zabálta.

Címkék: carreras domingo bizet flórez alagna grigolo gheorghiu villazón

Szólj hozzá!

Még mindig tart a  hétfői fantasztikus Flórez koncert hatása. Nem csak azért, mert  azóta is a fülemben cseng, hanem azért is, mert az előző posztomat egy spanyol  rajongó(!) belinkelte az egyik legnagyobb rajongói oldalra. Azóta egy csomóan megnézték, és mind külföldről. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy a google fordításban mi lehet a végeredmény? Valószínűleg jól szórakoznak, de az talán átjött, hogy dícsértem. Egyébként érdekes, hogy a kritikák között  vannak fanylagók is. Nekem nagy élmény volt, sajnálom, ha valaki ennek az estének nem tudott örülni.

Címkék: flórez

Szólj hozzá!

Tegnap hatalmas rohanás után (bennragadtam a forgalomban, se előre, se hátra, parkolóhely meg  egy sem) végülis utolsó pillanatban beestem a a páholyba. Csak miután elővettem, akkor láttam, hogy  Z. korábbi páholyába szólt a jegyem. Ez  földszinti,  a mi páholyunk az elsőn van. Ezt vehettem akár jelnek is,  senki nem követhetett el nagy hibát tegnap este, erre Z. páholya volt a "biztosíték".  Sok szép élményem fűződik hozzá. A közönség az elszántak és a sznobok keveréke volt, de több volt az elszánt.

A műsorban Juan Diego Flórez csak hét áriát ígért, de eleve számoltam három ráadással, és reménykedtem, hogy talán többet is ad, de nem adott. Gyönyörű hangú pasi, egy csepp önimádat nélkül. A műsor egyértelműen alájátszott a hangjának, olyan bel-canto áriák, amiben csilloghatott, megmutathatta, hogy milyen pici váltásokra képes,  anélkül, hogy kibillenne az áriából, és anélkül, hogy megbicsaklana a hangja.  A lemezeken nem jön át, hogy mennyire fényes ez a hang. Csillog, szikrázik,  de soha nem éles. Viszont nekem az volt a benyomásom, hogy erősebb, mint gondoltam. Olyan tüdeje van, hogy  három másiknak elég lenne. Gondolkodtam rajta, hogy vajon egy vaságyastól  hatvan kilós pasiban hogy fér el ennyi levegő, aztán arra jutottam, hogy minden bizonnyal van  valami speciális genetikai öröksége, a perui Andokban magas vidékein annyira kevés az oxigén, hogy valószínűleg  ennek a felhasználása igen gazdaságosan történik.  Ami akár még igaz is lehet, de az is lehet, hogy nem. Akkor  egyszerűen csak óriási szerencséje van. 

A műsor első felében a Cimarosa-ban és a Rossinikben brillírozott.  Ezek voltak a technikás darabok, amikhez hozzáadta  a latin  lelkét.  Ebben az etapban az Almaviva áriájára már fel is engedett, ott már szárnyalt. Egyébként Almavivát nem nagyon szokták koncerten énekelni, de itt nagyon jó volt. A szünet után egy olyan darabbal nyitott, amit én még soha sem hallottam: Boieldieu: A fehér asszonyból - George kavatinája. Ha missziónak szánta, elérte a hatást, mert szép volt. Aztán jöttek a sikerdarabok: a Kesztyűária  és az Ella mi fu rapita a Rigoletto-ból,  illetve Donizetti Ritájából (amit szintén nem játszanak) Beppe áriája. Nekem a Kesztyűária egy kicsit haloványnak tűnt, de  Mantuai herceg második felvonásbéli áriája lenyűgöző volt. Nem látszik, hogy most vette fel a repertoárba. Színpadon valószínűleg kapaszkodnia kell, hogy elhiggyék, hogy ő egy felelőtlen csábító, mert ránézésre egyébként inkább ő a jófiú.  Beppe-ként kiderült, hogy remek humora van. A közönség tombolt, felállva tapsolt,  jött a kötelező La donne e mobile, meg  még két népszerű  ráadás, de ennél többet a tombolás ellenére sem adott. Talán majd máskor.  Remélem visszajön. Remélem hamar. Azt is remélem, hogy a repertoárja bővül, mert  ezeknek a daraboknak a többségét nem sűrűn játsszák a világ nagy operaházai sem. (Most nem  a Rigoletto-ról, vagy Az ezred lányáról beszélek.)

Volt még valami, amitől emlékezetes lesz ez az este. Az áriák között mindig egy nyitány volt, illetve  a zenekar eljátszotta Massenet Thais-ából a Meditationt. Ekkor majdnem elbőgtem magam.  Ültem Z. páholyában, és hallgattam azt a részletet, amit annyiszor játszott nekem. Ami a kedvenc hegedűdarabja volt. Ami a temetésén szólt. Láttam az ujjait a húrokon, és   láttam  magam előtt az arcát, amint koncentrál a következő hangra. Amikor G. befejezte a szólót, és a közönség, és a zenekar ünnepelte, akkor szinte hallottam Z. bekiabálását, hogy "Bravó!"  Mert biztosan  bravózott volna. Úgy éreztem ez alatt a darab alatt, hogy ott van velem.

Szóval Juan Diego Flórez méltó a világhírre. Gyönyörű hang,  jóképű férfiú, kultúrált előadó. Nálam pedig újabb tárgya lehet a rajongásnak.  

 

Címkék: rigoletto thais massenet flórez almaviva

Szólj hozzá!

Az nem lehet, hogy 25 ezer forintot adjak darabonként egy - egy Juan Diego Flórez áriest jegyért. Nem és nem! Erős leszek, és nem. Vessetek a mókusok elé, ha ennyi pénzt kiadok karácsony előtt két operajegyért. Valaki meglephetne vele, de sajnos senki nem akar.

Címkék: diego juan flórez

Szólj hozzá!