HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) Abba (1) abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Ady Endre (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) alagna (5) Alagna (1) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) Brahms (1) brahms (2) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) Garanca (1) garanca (2) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kurt Veil (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) linklater (1) Linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) mendelssohn (1) Mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) mozart (3) Mozart (2) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) Netrebko (3) netrebko (7) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) otello (1) Otello (2) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) Renato Bruson (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) Theresa Stratas (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) Traviata (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) Ute Lemper (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (5) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) Zeffirelli (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


De jobb lett volna, ha megmarad ezen a szinten a MET legújabb Rigolettoja. Biztos meg fogja osztani a közvéleményt, a mögöttem lévő sorban ülő neves kolléga többször beletapsolt az előadásba, és hangosan kuncogott, nekem határozott csalódást okozott. Ahhoz képes, hogy Verdi bicentenárium van, az idei  Verdik nekem nem jöttek be, sokkal jobbakat lehetett látni, hallani a korábbi években. A Rigoletto zenéje és konfliktusa olyan, hogy el lehet játszani a XVI. században meg űrruhában is,  ettől még lehet jó. A MET most éppen az 1960-as évek Las Vegasába tette, és akár működhetett volna is. De nem működött, mert volt benne egy csomó bennfentes kikacsintás, popkulturális utalás, ami egy nem amerikainak semmit nem jelent, másrészt pedig a szereplő-választással komoly gond volt. Ami a popkulturális utalásokat illeti, ezek engem mindig zavarnak, mert egyrészt tájékozatlan vagyok, másrészt nagyon időhöz kötik a darabot, csak akkor és ott értelmezhető.  Szünetben megpróbálták elmondani, hogy kinek a jelmeze melyik amerikai szórakoztatóipari kisiparosra hajaz a hatvanas évekből, de ahogy meghallottam, azonnal el is felejtettem. Ezért is tetszhetett annyira a kollégának, mert Ő élt az USA-ban, tehát értette a vizuális poénokat. (Ezért nem szeretem például Eco Loana királynő utazása című könyvét, mert egy szót nem értek az olasz mesékre és tv-filmekre utalásokból.)

Ami viszont az énekeseket illeti, hát ott nincs magyarázat. A Rigolettot éneklő Željko Lučić-ban benne volt a lehetőség, a dráma is, de csak időnként csillant meg. Nem volt elég szánalmas kisember az elején ahhoz, hogy megrázó legyen a bosszúvágya. A tempóival is voltak bajaim, a Bosszúária például olyan vontatott volt, hogy elveszítette minden feszültségét. Lehet, hogy ez a karmester hibája volt, de akkor is. Talán a Pari siamo-ban és a Cortigiani vil razza dannata-ban volt a helyén. Piotr Beczala teljes tévedés a mantuai herceg szerepére. Beczalát olyanfajta tenorként könyvelték el a MET-ben, mint egy topmodellt, akiből bármit lehet csinálni. Hát nem. Beczala annyira gyenge gazember, hogy   a 6-os karikát sem kellene kitenni a képernyőre. Az Ella mi fu rapita!  egy őrsi indulóra hasonlított, a harmadik felvonásban pedig teljesen súlytalan volt. Erre a szerepre sokkal jobb lett volna Vittorio Grigolo, hangszínben is, játékban is. Diana Damrau hangban majdnem tökéletes volt, de  a rendezői szándék szerint teljesen elveszítette  Gilda báját, fel-alá rohangált a színpadon, semmi nem szólt az ártatlansága mellett. 2009-ben Mantovából élőben közvetítették a Rigolettot, ott Domingo mellett  Julia Novikova tökéletesen hozta Gildát, törékeny és bájos volt. Akkor azt hittem, hogy felkapja a világ, de eltűnt. Kár érte, perfekt Gilda. Az előadás legjobbja a Sparafucile-t éneklő Stefan Kočán volt. Korrekt  bérgyilkos, isteni hanggal és megfelelő színpadi jelenléttel. Hanyag volt és mégis pontos, mint akinek kisujjában a szakma. A hangja pedig predesztinálja a legnagyobb szerepekre, ezt egyébként már az Aidában lehetett  hallani.
Nem tudom eldönteni, hogy nem volt kész az előadás, vagy ennyire tellett a rendezésből, de nem volt jó. Az meg külön bosszantott, hogy az utolsó jelenetben háromszor vagy négyszer meg is szakadt a közvetítés, ez eddig csak egyszer fordult elő, az Otelloban, de ott sem lett volna szabad. Szóval már bánom, hogy letöröltem a mantovai Rigolettot, annál jobbat eddig még nem láttam.

Ellenben felvettem a Bolsoj  Anyeginjét Kwieciennel, ha lesz időm megnézem. Sajnos viszont nem kaptam jegyet az áprilisi bécsi Anyeginra, amiért mérhetetlenül szomorú vagyok. Hónapok óta készültem rá,  minden nap megnéztem, és egyik nap nem volt nyitva a jegyárusítás, másnapra meg mindegyik elfogyott. Most mi lesz velem Hvorosztovszkj nélkül? 

Címkék: verdi domingo rigoletto lucic beczala grigolo novikova damrau

Szólj hozzá!

A Lammermoori Lucia kapcsán azt írtam, hogy nem tudom eldönteni, szeretem-e még Roberto Alagnát, vagy sem. Azóta eldöntöttem, hogy egyelőre még nem döntök a kérdésben. Erre az egyébként rám nem jellemző határozatlanságra az a magyarázat, hogy nem nagyon van kit szeretni helyette. Tenorügyileg nagyon rosszul állok, nincs olyan tenor, akiért úgy rajonganék, mint Hvorosztovszkijért vagy Terfelért. Maradéktalanul csak Kaufmannt és Flórezt tudom most szeretni, de ők  jól definiált szerepkörben jók, néha szeretem Grigolót is. Villazón szerintem most szúrja el a hangját, a nagyok (Domingo, Carreras) pedig már régen csak a saját mauzóleumukat építik. Ebben a sorban Alagna sokáig az élen állt, különösen hogy magyar tenor nincs igazán (kis hazánkban a tenor nem hangfaj, hanem endokrinológiai betegség), és neki nagyon jó volt a discográfiája az ezredfordulón. Kijött egy csomó jó lemeze, és akkoriban még jobb volt a hangja is, sokkal könnyebben énekelte ki a magasságokat, és nem  erőlködött, mint mostanság. Ráadásul kevésbé volt elkapatva, nem viselkedett úgy mint egy primadonna. Aztán a budapesti koncertje nálam nagyon nem jött be, idegesített a Karel Gottra emékeztető stílusa, az egész estének cseh  esztrádműsor jellege lett attól, hogy felmászott a zongorára,  és tette-vette magát. Később történt az a milánói malőr az Aidában, amikor faképnél hagyta a színpadon szegény Komlósi Ildikót, és ezzel egy időre persona non grata lett a legnagyobb színpadokon, de a Scalaban mindenképp.  A Met-es Don Carlosáról már megírtam, hogy miért tartottam pocséknak. Szóval a pasi mindent megtett, hogy végleg  leírjam. Erre itt van ez versailles-i koncert, amivel  kissé megzavarta az eddigi egyenletesen erősödő ellenszenvemet.

A gloire jegyében csak francia áriákat énekelt, kizárólag franciául. Úgy állította össze a műsort, hogy nem csak a slágerekről szólt. És tőle szokatlanul visszafogott volt, nem akart Lady Gagát játszani a színpadon.  Az első áriája a a "Che faro senza Euridice?" kicsit furcsán lassú franciául ( "J'ai perdu mon Euridice"), de elment. Ahogy haladt előre a koncert, úgy lett egyre jobb. Sose hittem volna, hogy  Bizet Gyöngyhalászokjából a "Je crois entendre encore-t" valaha élvezni fogom, azok után, hogy gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt, hogy az egyik  nagybátyám bizonyos mennyiségű alkohol fogyasztása után családi ünepeken mindig ezt énekelte, és én erre azóta is nagyon érzékeny vagyok. Azt gondoltam, hogy  Nadir románcával engem a világból ki lehet kergetni. Máig a fülemben cseng a "A gyööööngy, a dráááhháága gyööööngy ......!" vonyítás.  És tessék!  Élvezhető volt. Finoman, lágyan énekelt, nem volt semmi túlzás az áriában, egy holdfényes tengerpartra varázsolt. Itt azért már jól hallatszott, hogy  nagyon kapaszkodnia kell a felső hangokért, de megcsinálta.  Hasonlóan nem vagyok nagy barátja a Carmennek sem, de a "Virágáriát" szerintem álmából felkeltve is szépen  énekli. Ezt igazán csak a franciák éneklik szépen. Akárcsak az Iphigénia Taurisban-ból az "Unis des la plus tendre enfance-t". Berlioz a szokásosnál nagyobb arányban volt jelen, de a Faust elkárhozásából az "Invocation a la  nature" olyan ritkán hallható, hogy mindig meglepetés. Ebben picit látszott, hogy nem része a repertoárnak, mert a közepe nagyon bizonytalan volt, de megküzdött érte. 

Azért a Rómeo és Júlia nyitánynál volt egy Honthy Hannás belépője, de szerencsére a zenekar jobb volt, mindenki azt figyelte, és a "L'amour....Ah,  Leve toi soleil!"  annyira gyengéd volt, hogy feledtette az entrée-t. Igaz Flórez után ez az ária is más mértéket kapott, Alagnának nagyon kell kapaszkodnia, hogy  ezt a továbbiakban énekelhesse.  (Elnézést kérek minden franciául tudótól, de nem tudom elővarázsolni az accent-okat.)  Mindent összevetve Alagna tud(na) normális is lenni. És akkor  nagyon jó, annak ellenére, hogy a hangja már messze  nem a régi. Kár, hogy ilyen ritkán teszi.  (Lehet, hogy jót tett neki, hogy meg nem erősített hírek szerint elvált Angela Gheorghiu-tól, és nem egymást sztárolják? A nő súlyos tévedés, hiába akarja Callast játszani, sem hangban, sem stílusban  nem közelíti. Az Alagna - Gheorghiu páros szerintem sokat rontott Alagna kifutható pályáján.)  Azért a Marseillaise túlzás volt! De a közönség zabálta.

Címkék: carreras domingo bizet flórez alagna grigolo gheorghiu villazón

Szólj hozzá!

Miért van az, hogy ha jó tenorrról beszélünk, akkor az mindig olasz, spanyol, legfeljebb francia, de általában elmondható, hogy latin eredetű? Caruso, Filipeschi, Corelli, Kraus, Domingo, Carreras, Pavarotti, vagy mostanság Villazón, Vargas, Alvarez, Grigolo, vagy a közvélemény szerint Alagna (bár nekem itt mostanság vannak kétségeim). Jó német tenort egyet tudok mondani: Jonas Kaufmann-t. Ő a szabályt erősítő kivétel.

A magyarokat illetően az utolsó igazán világszínvonalú tenor Réti József volt, azóta legfeljebb Budapesten világhíres tenorjaink vannak. De Réti József hangja is sokban hasonlított a latinokra.

Ezzel szemben minél északabbra megyünk, annál inkább "basszus nemzeteket" találunk. Az igazi basszusok Saljapin, Nyesztyeren-ko, vagy a magyarok közül Gregor József vagy Polgár László. (Akik mindketten világklasszis hanggal és színészi vénával rendelkeztek, mégsem lettek világsztárok, "csak" kiváló operaénekesek.) Kivételként említhető: Furlanetto vagy Raimondi.

Ugyanez a helyzet a kiváló baritonokkal. Dietrich Fischer-Dieskau, Hvorosztovszkij, Terfel, Milnes, és ott a kevés kivétel: Bruson, vagy Capucilli. Az angolszászok vagy a németek mélyebb hangúak? A női énekeseknél nem lehet ilyen különbséget felfedezni. Sokkal több a jó női énekes minden nációból, mint a férfi, mégis a férfiak csinálnak nagyobb karriert. Minden bizonnyal éppen ezért. Mert azt a keveset jobban megbecsülik. Igaz az is, hogy a tenorokat jobban kedvelik a szerzők. Mindig ők a hősszerelmesek, akik győznek, de ha mégsem, akkor azért kell imádni őket. Szóval ebben is jobban jártak a férfiak. (Ezt nyilván a férfiak merőben másként látják.)

Címkék: polgár kraus caruso domingo vargas gregor corelli alagna fillipeschi grigolo

Szólj hozzá!