HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • labdajáték: A kettő feltételezi egymást: az érzelmi bevonódás, megélés és a tudatosulás. A tudatosodás csak ez... (2014.11.04. 08:54) Ida
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) alagna (5) Alagna (1) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (1) botha (1) Both Miklós (1) Brahms (1) brahms (2) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (12) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) Garanca (1) garanca (2) Gardiner (2) gardiner (1) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kwiecien (2) kwiecien (3) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) mendelssohn (1) Mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) terfel (8) Terfel (1) thais (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) váci (1) vali (1) vántus (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (5) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


18.
augusztus

Katarzis nélkül

coppelia  |  9 komment

Megnéztem a Mielőtt éjfélt üt az órát (Before midnight). Korábban azt írtam, hogy nem gondoltam volna, hogy megcsinálják, most azt a véleményemet kell felülbírálnom, hogy nem gondoltam volna, hogy sikerül. Sikerült,  nem is akárhogyan, de nem azt kapja senki, amit várt. A Before sunrise bája, romantikája megismételhetetlen és  utolérhetetlen. A Before sunset elfojtott vágyai, reményei szintén. Mit várhattunk a Before midnight-tól?  A beteljesülést? A happy ending másfél órás változatát? Tegye a szívére a kezét, aki  látta az előző két filmet, és nem ezzel a titkolt várakozással, vagy éppen azzal a szorongással ült be a moziba, hogy ez elmarad! A Mielőtt-trilógia megosztja a nézőket. Aki  szereti, az rajongásig szereti, akit nem fogott meg a Before sunrise, az akkor sem fog tudni ráhangolódni, ha kétszázszor nézi meg. Engem megfogott, és képes vagyok kétszászszor megnézni.

Linklater, Delpy és Hawke akkora trió, hogy csak ők képesek ezt a történetet kilenc évenként megújítani, és pontos képet adni  egy szerelem fejlődéséről. A Before midnight esetében néha az is kétséges, hogy szerelem-e ez még, de a végén nem vagyunk hajlandóak lemondani arról, hogy szerelem ez is,  csak 18 évvel később. A történet szerint Céline és Jesse hathetes nyaralásukat töltik Peloponnészoszon, két ikerlányukkal, és a film elején elutazó Hankkel, Jesse első házasságából származó fiával. Ahogy ez lenni szokott, csak beszélgetnek,  ami súlyos konfliktusokat hoz elő,  veszekednek, néha nagyon durván. Ismét eltelt kilenc év, és negyven fölött jobban látszanak a  két szereplő közötti különbségek Nem azért, mert egyikük vagy másikuk  jobb vagy rosszabb  színész lett, hanem a kor miatt. Ezzel a filmmel Delpy kockáztatott sokkal többet.  Felvállalta az öregedést, a nagyobb fenekét, a lógó mellét, a sokszor közeliben mutatott ráncait, a fáradt tekintetét. Jesse-n is látszanak a ráncok, de nincs akkora különbség az előző filmhez képest. Egy negyvenegy éves férfi még nem középkorú. Egy ugyanannyi idős nő már igen. Amivel persze lehet élni, de a különbség látható.

Biztos vagyok benne, hogy a nézők túlnyomó többsége (anélkül, hogy nagyot kockáztatnék, szerintem a  férfiak  mind) úgy ítélik majd meg, hogy Céline-ből egy hisztis liba lett, míg bezzeg  Jesse megfontolt, és tényleg a szerelmét bizonyítja a történet minden percében. Csakhogy ez  nem igaz, vagy nem feltétlenül igaz. Banális lenne a család- munka- nőiség konfliktusára visszavezetni a kettőjük közötti feszültséget,  bár kétségtelen, ekörül megy a veszekedés. Én mégis inkább azt éreztem, hogy akárcsak az előző két filmben, itt is azért robban a bomba, mert két ember vágyik egymásra, és nem tudja úgy kifejezni, hogy mindkettőjüknek jó legyen. Nyilván jobban értem Céline-t, hiszen nőként élem az életem, de Hawke remek színész, érthetővé teszi a másik zavarát is, amivel nem tud mit kezdeni azzal a vulkánnal ami rázúdul, amiről úgy érzi hogy nem érdemli meg (és tényleg nem!). Céline nem Jesse elvárásaitól fél, hanem magától. Attól, hogy nem felel meg a maga által támasztott mércének. Ezt zúdítja Jesse-re, és majdnem ezen bukik  a szerelem. Hogy negyven fölött, két ikerlánnyal,  éppen sikertelen munkával már nem kell Jesse-nek, nem kell senkinek. Hogy már nem nő.  Nem az a nő, aki volt, aki maradni szeretne. És tényleg nem az. Rutin lett egy csomó apró kapocs, már nem feltetlenül a vágyról, hanem a megszokásról szólnak a hétköznapok. A kimerültségről, az elveszettségről. Hogy nem a saját vágyait éli meg, hanem a környezete és ösztönei elvárásait. Csinálja a görögsalátát és gondoskodik (még Hank is csak őt hívja, nem az apját a repülőről), de közben hol van az a Céline, aki vicces volt, olyan  szép, mint egy Boticelli angyal? Ott van persze benne, fel is csillan (azokban a jelentekben, ahol a buta libát játssza különösen, vagy a templomi jelenetben), de ezek csak pillanatok. Amikor a séta közben megkérdi Jesse-t, hogy ha most látná a vonaton, megkérné-e, hogy szálljon le vele, Jesse nagyot hibázik. Nem vágja rá azonnal, hogy igen, hanem adottnak veszi, hogy ott van. Céline arcán ott a szorongás, hogy milyen választ fog hallani. És a válasz csak tovább erősíti a szorongását.

Mielőtt valaki azt a következtetést vonná le az egészből, hogy ez is az emancipáció hibája, mennyivel boldogabb lenne a nő, ha nem parázna a munkája miatt, hanem otthon boldogan élne kis családja kebelében, fel kell világosítanom, hogy ez nem igaz. Egy kedves ismerősöm, aki egész életét a négy gyerek nevelésével és férje istápolásával töltötte látszólag boldogan, halála előtt nem sokkal azt mondta nekem, ha még egyszer tehetné, biztos, hogy tanulna, dolgozna, mert egész életében úgy érezte, hogy ő nem is létezik. Hogy csak egy hasznos alkatrész  a család  működtetésében. Hogy amikor vállalta ezt az életet, akkor lemondott a saját személyiségéről. (Ragaszkodott is hozzá, hogy a három lánya  tanuljon, és megálljon a saját lábán ha kell.) Valahogy Céline is azt a veszélyt érzi, hogy lassan nem létezővé válik. Amiatt, hogy állandóan választani kell, és mindig Ő marad vesztes, amiatt, hogy elmúlt negyven, és már nem vonzó, amiatt, hogy a rutin felzabálja az életet, és már nem lehetséges minden. Sőt, egyre kevesebb lehetséges, s akkor talán holnap már semmi sem lehet. Ezek valós félelmek egy negyvenes nő életében, még akkor is, ha a férfiak ezt nem értik, vagy ha nem akarnak  (legyünk jóindulatúak: nem tudnak)  tudomást venni róluk. (Erről jut eszembe:  fiatalabb koromban, ha nyári este sétáltam, az illatoktól, a zöldellő fáktól mindig elfogott az az érzés, hogy milyen szép is a világ, és bármi szép megtörténhet. Mostanság épp az ellenkezőjét érzem: hogy már minden lezárult, velem már semmi sem történhet.  Valami ilyesmit érez Céline is.)

Mint ahogyan Jesse  félelmei is valóságosak, hogy elveszíti a fiát (akit már elveszített, csak még nem vallotta be magának), hogy rutinból ír, hogy lelassult, hogy már nem képes tartani a kor által megkövetelt iramot. Nem véletlen, hogy a trilógia központi eleme az idő és az időtlenség. A Before sunrise-ban a bécsi Opera előtt kívül vannak az időn, és ezt a pillanatot akarják megállítani. A Before sunset-ben  szembe mennek az idővel, mert csak néhány órájuk van, és  abba kell az elmúlt tíz évet belesűríteni. Ebben a filmben is visszatérő motívum az idő, a déja vu-ről szóló regénytervvel, azzal, hogy a vita arról szól, kinek mire nincs ideje, s energiája. Hogy hányra ér haza Céline, és ki viszi a gyereket haza az iskolából? Hogy mennyi  az az idő, amit ha Hankkel együtt tölthetnének, már megérné átköltözni az USA-ba?  Nincs idő, sohasincs elég.

A film  képi világa igazából akkor jó,  amikor már csak  ketten vannak a vásznon, és csak az arcokat, gesztusokat látjuk. (Én a görög társaságot kihagytam volna a filmből, erőltetett és unalmas.) De a tekintetek, mosolyok, dühök valóságosak. Ahogy elkezdenek szeretkezni, majd a telefon miatt Céline félmeztenül  járkál a szobában, s elvész az erotika, az mindent elárul. Jesse sikertelen próbálkozásai, hogy visszahozza, a fokozódó feszültség, amiről nem is tudják, hogy mi okozza. Végül ahogy várjuk, hogy újra nyíljon az ajtó, hogy Céline visszajöjjön, de nem jön. Majd amikor jön, akkor bár ne tette volna!   A nyilatkozatok szerint Linklater, Delpy és Hawke ismét együtt írták mondatról - mondatra a  forgatókönyvet,  nem lehet tehát tudni, hogy kié a zseniális befejezés.  Amitől megint várhatjuk a következő kilenc évet. De a katarzis elmaradt. Mint ahogy az életben is általában. Ettől még  a szerelem szerelem, csak amolyan negyven fölötti. Bár legalább ennyi jutna mindenkinek! Mennyivel boldogabbak lennénk!

 

Címkék: film mielőtt lemegy a nap mielőtt éjfélt üt az óra mielőtt felkel a nap Linklater Delpy Hawke

9 komment