HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Ady Endre (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) alagna (5) Alagna (1) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) csajkovszkij (2) Csajkovszkij (3) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) Delpy (1) delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) Furlanetto (2) furlanetto (6) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kurt Veil (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) Linklater (1) linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) Mendelssohn (1) mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) Otello (2) otello (1) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) Parasztbecsület (1) parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) Renato Bruson (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) rigoletto (4) Rigoletto (1) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) terfel (8) Terfel (1) thais (1) Theresa Stratas (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) Traviata (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) Ute Lemper (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (5) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) Wagner (3) wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) Zeffirelli (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


Mert nem akarok csalódni. Az ősszel megvettem a jegyet a MÜPA-ba a Juliette Grecora, erre lemondták. Most meg látom, hogy Mireille Mathieu-t hirdetik egy olyan plakáttal, amit sacc/kb. negyven éve csináltak,  csak páncélban tartották, hogy ne fakuljon ki.

mireille-mathieu-52481_w1000

Én isten bizony nagyon szeretem a francia sanzonokat, de ez a kultúrmarketing alja. Könyörgöm! Ugye nem hiszik, hogy bárki beveszi, hogy a hölgy így néz ki 71 évesen? Mi a fenéért nem lehet egy rendes képpel hirdetni? Tiszteletet parancsolna hogy még mindig a színpadon  van és jól énekel. De a marketingesek fiatalságfasiszták. Ezért nem megyek el. Na meg azért, mert szerintem az  Aréna nem alkalmas arra, hogy  egy francia sanzon intimitása érvényesüljön.  De minden tiszteltem és csodálatom Mireille Mathieu-é.

Címkék: sanzon Mireille Mathieu

Szólj hozzá!

Valaki megkérdezte tőlem, hogy miért csak arról írok, ami tetszik. Ezen elgondolkodtam, de arra jutottam, hogy nem igaz. Van egy csomó olyan posztom is, ahol igencsak kritikus vagyok,  és látok, hallok sok olyan elődást is amiről egyáltalán nem írok. Ezek általában a "normális" üzemmódban vannak, sem nem különleges, sem nem rossz, sem nem jó,  valószínűleg el fogom felejteni őket. A múlt héten két különböző műfajban láttam - hallottam két kiválót. Szerdán a Budapest Bár-t,  szombaton  Maxim Vengerovot a Zeneakadémián. 


A Budapest Bár zenéjét eddig csak tv-ből vagy az interenetről ismertem, de szerda óta van egy újabb fanjuk. Hihetetlen az a tudás és érzékenység amivel a dalokhoz nyúlnak. Néha blöffölnek, de többnyire nem. Kiderül, hogy a butácska kuplék, táncdalok mögött igenis érzések vannak, gyakran mondanivaló, vagy ha az nincs, akkor legalább élnivágyás, humor és magunkon nevetés. A '80-as években hosszú évekig sikerrel ment a Katonában Császár Angela, Benedek Miklós és Szacsvay László elődásában egy a 20-as, 30-as évek  kupléit és sanzonjait feldolgozó előadás. Ott szerettem bele a műfajba. A Budapest Bár ugyanezt műveli: újrahangszerelve, kicsit kikacsintva énekli ezeket. A zenészekről kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni és az énekesek is kiválóak. Eredetileg mindenki más műfajban utazik, de  halálosan komolyan veszik a bemutatott  zenéket. Magukra szabják, de nem figurázzák ki. Nem nézik le, hanem új értelmet adniak neki. Még az Akácos útról is kiderült, hogy mi van a szöveg mögött, és a Stuxon is lehet nevetni, és  bár Kiss Tibi nem énekelt, de nekem nagy kedvencem az Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én, vagy a Tiroli bocik. Ez utóbbi annyira blőd, hogy nem lehet sírva röhögés nélkül végighallgatni. Kicsit déja vue-m volt, mert anno a Csinibabában volt hasonló érzésem: az újrahangszerelt dalok új életre keltek. Itt is. Szóval hallgassatok Budapest Bárt, mindenféle verzióban és összetételben, jókedvetek lesz tőle. Én speciel letöltöttem az összes megvásárolható felvételüket (szigorúan legálisan, mert ezek a zenészek ebből élnek!), és azóta is ezt hallgatom.


Amikor nem ezt hallgatom, akkor Maxim Vengerovot hallgatok. Őt hallgattam korábban is, de szombat óta a még többet. Nem voltam még a Zeneakadémián a nyitás óta, már csak ezért is nagyon el akartam menni erre a kocertre. A Lengyel Kamarazenekarral együtt játszott, Mozart hegedűversenyeket és Csajkovszkij hegedűdarabokat. Szenzációs volt az egész előadás! Bejött a színpadra, elkezdte a D-dúr hegedűversenyt, és egyszer csak azt vettem észre, mintha burokban lennék. Egészen pontosan utána vettem észre, hogy arra az időre megszűnt a külvilág. Aztán jött az A-dúr, amit életemben először Gidon Krémertől hallottam, ráadásul rögtön élőben, azóta is ez az egyik kedvencem. A pianok egyszerűen csodásak voltak. A zenekar is nagyon jó volt,  nálam felzárkózott a Szlovák Kamarazenekarhoz, akiket nagyon szeretek. Egységes volt, pont annyi ami kell, és pont olyan, ahogy Mozart megálmodhatta. A szünet után jöttek a Csajkovszkijok, és aki valaha beleolvasott ebbe a blogba, az tudja, hogy Csajkovszkij elvakult rajongójával van dolga. A Melankolikus szerenád alatt konkrétan bőgtem (jó, ebbe belejátszott a megfázás is), az Emlék egy drága helyről alatt pedig mellettem könnyeztek. 
A ráadások a kötelező Brahms Magyar táncok voltak, de csak kettőt játszott, aztán jelezte, hogy késő van, mindenki menjen haza. Ha  nem vidámkodni akartok, hanem melankolikus hangulatban vagytok, vagy éppen az élet értelmét akarjátok megfejteni, akkor a Budapest Bár helyett hallgassatok  Vengerovot. Aki  nem egyszerűen tökéletesen technikás, hanem tökéletesen érti a zenét és tökéletesen tudja közvetíteni. Ehhez még csak hab a  tortán, hogy a Zeneakadémia csodás lett, eltűnt a kelet-európai lepukkantság, külön köszönet, hogy a sorok között végre annyi hely van, hogy kényelmesen lehet ülni, a székek nem lettek szélesebbek, de így is sokkal komfortosabb mint korábban, a díszítések végre látszanak, a sötétzöld és arany tónus ragyog, az akusztika ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint korábban! Ezek történtek a múlt héten, zeneileg prerfekt volt. (Egyebekben nem, de ez egy másik történet.) 

Címkék: zene sanzon kuplé Mozart Budapest Bár Csajkovszkij Maxim Vengerov Lengyel Kamarazenekar

Szólj hozzá!

 

Aznavour: Toujours
Nem szeretek filmet nézni a repülőn, mindig megzavarnak, és  többnyire idiótaságokat vetítetnek. Inkább zenét hallgatok, de  az Air France  mostani komolyzenei  kínálata eléggé gyér volt. Philippe Jaroussky legutolsó lemeze, Bartoli már ismert lemezei, Villazón mexikói lemze, aminek enyhán mulatós jellege volt, és egy rakás highlights, amitől a vájtfülűeknek égnek áll a hajuk. Nem mintha különösebben vájtfülűnek tartanám magam, de nem volt nagy a választék. (Jarousskyról régen akarok írni, szeretem, de valahogy  most nem jött be ez a lemez. Egyszerűen unalmas.)
De mindig lehet számítani a francia gloire-ra,  és arra az általam egyébként nagyra tartott protekcionizmusra, ami a franciákat a saját chanson-jaikhoz fűzik. Edith Piaf, Jacques Brel, Charles Aznavour: ezekkel a lemezekkel nem lehet hibázni.  Ennek köszönhetem, hogy  találkoztam Aznavour 2011-es albumával, ami a Toujours  címet viseli, és  nem csak azért lenyűgöző, mert Aznavour 87 éves korában jelentette meg, hanem az életművében is kiemelkedő ez a lemez.
A címválasztás valószínűleg nem véletlen, Aznavour örökéletű. 12 szám,  lefedi szinte a teljes érzelmi skálát.  Az oda - vissza út alatt többször is meghallgattam, és ha választanom kellene, nálam a Va és a Tu  ne m'aimes plus lenne a megosztott első - második, de nagyon jó a Viens m'emporter és az Elle is.  Szerettem a Que j'aime j'aime ca-t is, és a La vie est faite hasard-ot is. A hangzás évtizedek óta nem változik, fogalmam sincs hogy csinálja. De remélem sokáig csinálja még!

 

Nem szeretek filmet nézni a repülőn, mindig megzavarnak, és  többnyire idiótaságokat vetítetnek. Inkább zenét hallgatok, de  az Air France mostani komolyzenei kínálata eléggé gyér volt. Philippe Jaroussky legutolsó lemeze, Bartoli már ismert lemezei, Villazón mexikói lemeze, aminek enyhén mulatós jellege volt, és egy rakás highlights, amitől a vájtfülűeknek égnek áll a hajuk. Nem mintha különösebben vájtfülűnek tartanám magam, de nem volt nagy a választék. (Jarousskyról régen akarok írni, szeretem, de valahogy  most nem jött be ez a lemez. Egyszerűen unalmas.)


De mindig lehet számítani a francia gloire-ra,  és arra az általam egyébként nagyra tartott protekcionizmusra, ami a franciákat a saját chanson-jaikhoz fűzik. Edith Piaf, Jacques Brel, Charles Aznavour: ezekkel a lemezekkel nem lehet hibázni.  Ennek köszönhetem, hogy találkoztam Aznavour 2011-es albumával, ami a Toujours  címet viseli, és  nem csak azért lenyűgöző, mert Aznavour 87 éves korában jelentette meg, hanem az életművében is kiemelkedő ez a lemez. A címválasztás valószínűleg nem véletlen, Aznavour örökéletű. 12 szám,  lefedi szinte a teljes érzelmi skálát.  Az oda - vissza út alatt többször is meghallgattam, és ha választanom kellene, nálam a Va és a Tu  ne m'aimes plus lenne a megosztott első - második, de nagyon jó a Viens m'emporter és az Elle is. Szerettem a Que j'aime j'aime
ça-t, és a La vie est faite de hasard-ot is. A hangzás évtizedek óta nem változik, fogalmam sincs hogy csinálja. De remélem sokáig csinálja még! Hallgassatok Aznavourt, nem tud hibázni.

 

Címkék: piaf sanzon aznavour brel

Szólj hozzá!

Mióta nem tudok a kocsiban zenét hallgatni egy kiégett, és eléggé el nem ítélhető módon nem pótolt biztosíték miatt, azóta nem hallgattam Dés Lászlót. Dés az a zeneszerző, aki bármire képes jó zenét írni. Úgy tűnik, mintha "alkalmazott zene"-szerző lenne, de nem. Annál sokkal jobb.  Még a '80-as évek   közepén fedeztem fel, amikor megjelent Udvaros Dorottya Átutazója. Mindenki a Botladozva és a Vetkőzés című számokatt ismeri róla, de engem igazából az Abban a régi iskolában fogott meg. (Nem sokan lehetnek, akiknek  az első szerelme nem egy régi iskolához kötődik.)  Aztán jött a  Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek írt lemez, ami szintén nagyot szólt a maga idejében. Azóta figyelem, és meggyőződésem, hogy ha Hollywoodban élne, már az egész világ ismerné a nevét. A számai többnyire film- vagy színpadi zenék, de van jónéhány, ami nem az aktuális magyar filmvígjátékhoz készült. Nemrég újrahallgattam az Udvaros és a Básti/Cserhalmi lemezeket, és egy cseppet sem vesztettek az aktualitásukból. Ma is ugyanúgy hatnak.
Múltkoriban bukkantam rá a youtube-on az Évek óta már klipjére. Amióta megvan a válogatáslemeze, ez az egyik kedvencem, de fogalmam sem volt róla, hogy van hozzá klip is.  Ebből derül ki igazán, hogy Dés a mindenkori szövegíróival együtt magyar sanzont csinál. Története, íve és drámája van  a dalainak, azon kívül, hogy a zene markánsan csak rá jellemző, időnként funkys, dzsesszes, máskor annyira lírai, hogy annál líraibb már nem is lehet, de mindig befészkeli magát a hallgatóság bőre alá. Napokig nem tud szabadulni tőle. Én  évek óta nem. Azóta is azt várom, hogy egyszer csak eljön az a bizonyos jövő...

Címkék: dés lászló sanzon

Szólj hozzá!

Egy korábbi posztban már elmélkedtem a sanzonról, jelesül leginkább a francia sanzonról. Ebben említettem Rácz Valit is, aki a magyar sanzon egyik nagyasszonya volt a II. világháború alatt és után. (Nem beszélve arról, hogy az egyik legszebb magyar énekesnő volt.) Most olvastam éppen, hogy Kaposváron időszaki kiállítás nyílt az életéről.  Aki arra jár és teheti, nézze meg,  helyettem is.

Címkék: sanzon vali rácz

Szólj hozzá!

Bár úgy tűnik minden ellenszél dacára sikerült, miért érzem mégis úgy, hogy lényegében kudarcot vallottam? Egyszer úgy érzem, hogy nem bánok semmit, máskor pedig elszaladnék az egész probléma elől. Vannak napok, amikor úgy gondolom, hogy még egyszer nem futnék neki, olykor meg azt hiszem, hogy nem tehettem másként. Ez volt az utolsó esélyem(?), és függetlenül a végkimenteltől, ha nem próbáltam volna meg, akkor életem végéig azt bántam volna. Kicsit több Edith Piafot kellene hallgatnom. Irigylésre méltó az önbizalma. Legalábbis ebben a dalban. Szeretnék úgy élni, hogy ne bánjak meg semmit. Ehhez képest szinte mindig azon rágódom, hogy jól csináltam-e. És többnyire arra jutok, hogy nem. Majd az idő eldönti. De jó lenne örülni ennek, mégsem megy. Elvették az örömét. Kár. Életem legnagyobb sikere lehetne. Másnak úgy tűnik, hogy az, én mégis inkább kudarcként élem meg.  Legalább elégedett lennék. De még az sem. Edith Piaf helyett jöhet az Ombra mai fu. (Jól megünnepeltem!) Ami viszont nagyon jól esett, hogy mikor kiderült, hogy sikerült, akkor sok kollégám tényleg örömmel gratulált. Volt, aki majdnem táncra perdült. Azt hiszem ezért  nem bánok semmit sem.

Címkék: piaf sanzon

3 komment