HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) Abba (1) abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Ady Endre (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) alagna (5) Alagna (1) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) anyegin (3) Anyegin (1) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) aznavour (2) Aznavour (1) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) Brahms (1) brahms (2) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) Csajkovszkij (3) csajkovszkij (2) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) donizetti (1) Donizetti (3) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) Garanca (1) garanca (2) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kurt Veil (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) linklater (1) Linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) mendelssohn (1) Mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) mozart (3) Mozart (2) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) Netrebko (3) netrebko (7) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) otello (1) Otello (2) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) Renato Bruson (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) Rigoletto (1) rigoletto (4) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) Theresa Stratas (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) Traviata (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) Ute Lemper (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) Verdi (5) verdi (8) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) wagner (3) Wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) Zeffirelli (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


megjelent a Deutsche Grammophonnál a MET 2010. április 30-i  Trubadúrja,  live HD-ben. Ez az a bizonyos legjobb Luna. A Manricot éneklő Álvarez szerintem nagyon elmarad a londoni előadásban szereplő José Cura mögött, de Veronica Villarroelt magasan veri Sondra Radvanovsky. Hvorosztovszkij viszont mindkettőben nagyon jó, bár Londonban elegánsabb, visszafogottabb, ezért nekem jobban tetszik ez a változat, ahol inkább kalóz, mint fehérgalléros gazember. Dolora Zajicknál pedig nincs jobb Azucena.

Címkék: trubadúr cura álvarez hvorosztovszkij radvanovsky villarroel zajick

Szólj hozzá!

A karácsonyi meglepetések között volt (nem teljesen váratlanul persze) a Netrebko-féle Lucia a MET-ből. Annak ellenére meglepődtem, hogy én kértem, de nem hittem benne, hogy ez lesz a fa alatt, mert túl későn szóltam.  De a férjem beszerezte, és nagyon örültem neki. Kaptam mindenféle más előadást is, többek között A trubadúr 1988-as MET-es produkcióját Pavarottival, Sherill Milnes-szel és Marton Évával. Mindkettő érdekes és a maga  helyén nagyon jó, de ha van értelme összehasonlítani két teljesen különböző produkciót, akkor az összehasonlítás az igazán érdekes.

A Luciara Netrebko miatt voltam rá igazán kíváncsi, de a szereposztásban legalább ilyen  fontossá nőtte ki magát Kwiecien, és kíváncsi voltam Piotr Beczala-ra is, aki beugró volt, de szerintem jobb, mint Villazón, aki helyett beugrott. A rendezés hagyományos, egyetlen elemet kivéve, ez pedig Lucia anyjának szelleme és a darab végén Lucia szelleme, de éppen ez a jó benne. A múltkor valamelyik kritikában azt olvastam (talán a Momus-on) hogy az a baj a MET-es produkciókkal, hogy nem adnak hozzá semmit az operához, ezek a  rendezések teljesen hagyományosak. Hála istennek! - teszem hozzá. Elegem van a rendezői önmegvalósításból, én a zenéért és a drámáért megyek operába, nem azért, mert a  rendező óvodás korában későn tanult meg cipőt kötni, és az ebből fakadó frusztrációját most reagálja le egy agyament színpadképben. Ebből szerencsére semmi  nincs az előadásban. Netrebko tényleg jó, kicsit talán visszafogattabb, mint általában a Luciák, de ez jól áll neki.  A "Regnava nel silenzio" igen  erős kezdésnek bizonyult,  és innen csak még jobb lett. Az igazán jó jelenetei az Enrico-t éneklő Kwiecien-nel voltak. A "Soffriva nel pianto" vagy a "Se tradirmi tu portrai" alatt például  simán hihető volt, hogy  Ravenswoodban az a szokás, hogy a fiútestvér tulajdonként kezeli a saját húgát, és egyébként is Enrico egy manipulátor. Enricoval kapcsolatban általában azt hangsúlyozzák, hogy nincs választása, muszáj neki odadobni Luciát Arturonak, mert a család, meg a becsület, meg hasonlók.  Kwiecien a vele készített interjúban is erre utal, de szerintem nála ez inkább háttérbe szorult, mint a saját önzése. A  DVD felvétel azért jó, mert  sok a közeli felvétel, és jól látszik, ahogy Enrico megfeszíti az arcizmait, hogy  ne látsszon  rajta a feszültség, de ettől még  szembetűnőbb.  Kwiecien gonoszabbra vette a figurát a szokásosnál, de nem annyira elvetemültre, hogy hiteltelen legyen.  Teheti, mert a szerepnek tökéletesen a birtokában van, nem kell erőlködnie, kitűnő hangja van, csak a játékra kell figyelnie. A második felvonás végén  Arturo megérkezésekor  sorra mutatja be a vendégeket, és az arcán olyan szervilizmus látható, hogy  olyat csak egy hazai TV Híradóban láthatunk.
Netrebko őrülési jelenete pont azért jó, mert nem játssza túl. Töredezettebb, szétesőbb, mint ha áriaesten énekelné, de az őrületben soha nincs rendszer. Amikor a végén Lucia szelleme  a halálba csókolja Edgardo-t, az igazi meglepetés. Beczala nagy érdeme, hogy hagyja, hogy az utolsó nagy áriában közel egyenrangú fél legyen a szellem.

A trubadúr különösen akkor érdekes, ha  a Lucia után nézzük. Így látszik leginkább az, hogy merre haladt az operajátszás  közel negyedszázad alatt. Több Trubadúrt láttam az elmúlt néhány évben, és mindegyik pergőbb volt mint a Pavarotti-féle. Nagyon érdekes látni, hogy   mindhárom főszereplő mennyire statikus az előadásban. Szenzációs hangok, de egy másik  játékstílus. Marton Éva (aki elviselhetetlenül szőke!) alig mozdul a színpadon, szinte nem nem néznek egymásra Pavarottival, mindketten a nézőknek énekelnek. Pavarotti  egyetlen eszköze, hogy kezet csókol Leonoranak, de gyakorlatilag csak elvannak egymás mellett. Van lemezem Milnes-szel, ezért ebben az előadásban csalódást keltő volt. Biztos benne van a csalódásban, hogy igazából a Hvorosztovszkij-féle londoni előadást szerettem volna,  de abszolút mértékben is csalódtam. Nem  volt annyira gonosz, hogy uralta volna a színpadot, de nem is volt annyira esendő, hogy indokolta volna a gonoszságát. És néhol kifejezetten labilis, kétszer pedig határozottan hamis volt a hangja.  Ami végülis számomra tanulságos volt, hogy az elmúlt húsz évben mennyire akciódúsabb az operajátszás. Ma már nem elég a színpad közepén énekelni, játszani kell egy jó előadáshoz. Mozgalmasabbak a mai rendezések, annak ellenére, hogy a díszlet és a jelmezek is jelzésszerűbbek. Azért (is) szeretem a MET-es proukciókat, mert az egyszerű díszletek mellett a jelmezek mindig kifejezőek. De ebben például kifejezetten zavaró volt a jelmezek tobzódása. Nekem kifejezetten lassúnak, néhol unalmasnak tűnt  a régi rendezés. Ennek ellenére örülök neki, mert egy kiváló viszonyítási pont. Ha legalább ezt közelítené a hazai, az új évben minden nap ott ülnék. De tartok tőle, hogy máshol  gyakrabban leszek található. Egyébként boldog új évet kívánok mindenkinek!

Címkék: pavarotti marton lucia trubadúr netrebko beczala kwiecien lammermoori milnes

Szólj hozzá!

Ha már esett szó a legjobb Lunáról (aki természetesen Hvorosztovszkij), és szidtam az ügyeletes kínai üdvöskét Lang Lang-ot, akkor essék szó a talán legjobb Azucenáról, és a kínai kapcsolatról. Életem egyik legjobb Azucena-jat Fiorenza Cossotto-tól hallottam a budapesti Magyar Állami Operaházban. Nem kétlem, hogy másutt is énekelt hasonlóan jól, sőt biztosan sokkal jobban is, de nekem eleddig ez volt az egyik legjobb, pedig hallottam más jó Azucenakat is, legutóbb például Dolora Zajick-ot a MET-ből, de világszínvonalon énekli a szerepet a magyar Wiedemann Bernadett is.

Úgy tíz éve lehetett, hogy viszonylag népes és igen magas beosztású kínai küldöttség érkezett a munkahelyemre, akik először jártak nálunk. Látogatásuk éppen egybeesett egy kínai kormány-küldöttség látogatásával, s ennek lesz még jelentősége a történetben. Amikor már minden létező hivatalos programot abszolváltunk, és a kötelező minden esti vacsorán is túl voltunk, kultúrprogram gyanánt A trubadúr volt kitalálva a Magyar Állami Operaházban. Óriási protekcióval sikerült jegyet szerezni a prosceniumba a fél küldöttségnek, plusz a tolmácsnak és egy kísérőnek. Főnökeim ismervén a hobbimat, továbbá, mert már nagyon unták a minden esti social programot, rám bízták az operalátogatást, amit én örömmel fogadtam. Én ismertem a különbséget az európai és a kínai opera között (ég és föld, nem azonos műfaj), azt hittem, hogy ők is ismerik. De nem.

Megérkezvén az Operába, a tolmács segítségével igyekeztem bemutatni az épület szépségeit, óriási lelkesedést váltva ki. A kínaiak mindig lelkesek, de az épület is tényleg szép. Beültünk a prosceniumba, ahonnan jól látszott, hogy a királyi páholyban a kínai kormányküldöttség foglalt helyet magyar külügy jeles képviselőivel és a kormányőrökkel turbózva. Ez a vendégeinkből az otthon elvárt igazodási kényszert váltotta ki, azonnal talpra ugrott mindenki, és hajlongott a saját miniszterének, aki valószínűleg nem is látott odáig, ahol mi ültünk. Az előadás előtt megpróbáltam elmagyarázni a történetet, de már az elején elveszítették a fonalat, így gondoltam, majd közben hozzáfűzök ezt-azt.

A közönség vájtfülű volt, egyértelműen Fiorenza Cossotto-ért jött, aki már a pályája vége felé járt, szinte biztosak lehettünk benne, hogy többet nem jön Budapestre énekelni, pláne nem Azucenat. Nekem van tőle lemezem, ahol Domingoval és Sherill Milnes-sel énekli A trubadúrt. Persze, hogy kaptam a lehetőségen, hogy a prosceniumból lássam. Nem hiába tartották a maga korában a világ legjobb mezzoszopránjának, óriásit énekelt. Nem csak a hangja volt fantasztikus, szerepe szerint hozta a ronda cigányasszonyt, a közönség őrjöngött minden áriája után. Ritkán tapasztalom, hogy meg kelljen ismételni az áriát, de itt volt olyan. Lenyűgöző hangerővel, semmit nem kopott hangszínnel, elemi erővel énekelt. Soha jobbat nem hallottam. Nem csoda, hogy a hírek szerint még Callast is leénekelte a színpadról. (Kár, hogy később egy rosszul diszponált áriesten sokat rontott az imázson. Mindettől függtelenül szerintem ő a 20. század egyik legjobb, ha nem a legjobb mezzoszopránja.)

Szegény kínai vendégeink viszont először találkoztak az európai operával, sőt mint kiderült, közülük a kínai operát is csak ketten ismerték. Az öt vendégből egy a zenekari árkot nézte fegyelmezetten az egész előadás alatt, és díjazta, ha a zenekar azt csinálta, mit a karmester intett. Valószínűleg ő volt a katona vagy az elhárítás a csapatban. Egy halálosan unatkozott, kettő a kormányküldöttséget nézte, és akkor tapsolt, ha a küldöttség tapsolt. Egyet viszont elvarázsolt az egész, majdnem kibújt a bőréből, annyira tetszett neki. Bár nem értette, hogy miért a ronda öregasszonyt ünnepli mindenki, mikor van egy szép nő is a színpadon. Nem értette, hogy miért olaszul énekelnek, ha a történet Spanyolországban játszódik, cigányokról szól, és Magyaroroszágon hallgatja. A történetet sem értette (valljuk be, eléggé hajánál fogva előrángatott libretto), de a zene lenyűgözte. Egyszer csak azt vettük észre a tolmáccsal, hogy a karmesterrel együtt vezényel felállva. Na, ha eddig nem vettek bennünket észre a királyi páholyból, hát most észrevettek! Nem lehetett nem észrevenni. A küldöttségvezető is észlelte a kínos helyzetet, határozott utasítást adott a lelkes kollégának, hogy üljön le, aki halálra rémülten le is ült, és oda volt az élmény. Gondolom felrémlett előtte, hogy milyen következményei lesznek ennek otthon. (Remélem nem lettek, de ez sosem derült ki.) Az előadás végeztével próbáltam enyhíteni a helyzeten, elmeséltem, hogy az igazi lelkes rajongók követik az énekeseket, és akár napokat is táboroznak a jegyirodák előtt, hogy jegyhez jussanak, de a küldöttségvezetőt nem győztem meg.

Így történt, hogy a kínai kollégák először nem kisebb énekesnővel találkoztak, mint Fiorenza Cossotto, és valószínűleg azóta is azt hiszik, hogy minden európai operaénekesnő olyan csúnya, mint Azucena.

 

Címkék: trubadúr azucena cossotto fiorenza

Szólj hozzá!

29.
szeptember

Leonorák

coppelia  |  Szólj hozzá!

Vajon miért a Leonora a leggyakoribb név a női főszereplők között az operákban? Hirtelenjében négy is eszembe jut: A trubadúr, A végzet hatalma, a Fidélio és A kegyencnő. Lehet, hogy több is van. És csaknem mindegyik drámai szoprán. Ez volt a divat, vagy volt valami más magyarázata?

Ha ma írnának operákat, hogy hívnák a szopránt? Britney-nek vagy Jennifernek? Esetleg Angelinának? Talán Dianának? Jó esély van rá, hogy mostanság Catherine-nek neveznék. Kár, hogy ma már nem nagyon írnak operát, vagy ha igen, annak a főhőse Nixon, vagy dr. Strangelove alias Teller Ede. A Leonora szebb.

Címkék: hatalma végzet leonora trubadúr fidélio kegyencnő

Szólj hozzá!

Az én generációmnak vitathathatlanul Dimitrij Hvorosztovszkij.* Nekem biztosan ő.  Sok jó szerepe van, de abban is biztos vagyok, hogy az összes szerepei közül  Luna-ként a legjobb. Nem csak a hihetetlenül kedves, melegbarna, puha, simogató, gyönyö-rű baritonja miatt,   hanem a játéka miatt. (Plusz nagyon jóképű pasi is, de ez ahhoz kell, hogy sztár legyen belőle, jó operaénekes enélkül is lehet.)

Néhány napja adta a Mezzo a közös szentpétervári koncertjüket Renée Fleminggel. Csak tegnap sikerült megnéznem a felvételt, ahol A trubadúr  negyedik felvonásából  Leonora és Luna kettősével  (Mira, d'acerbe lagrime) nyitottak. Renée Fleming  is nagyon jó Leonora, de   most értettem meg, hogy  Hvorosztovszkij előadásában  miért  rokonszenves Luna, mi több, akár még szerethető is, miközben egyértelműen az opera negatív hőse. Volt egy mozdulata, amivel megsimította Leonora arcát. Abban annyi gyengédség és szenvedély volt, hogy elhittem neki, hogy ő ezért a nőért ölni is hajlandó. Semmi más nem élteti, csak Leonora.  Láttam már tőle ezt a mozdulatot.

Április végén láttam a Metropolitan Opera közvetítésében Hvorosztovkszij-jal  és és Sondra Radvanovsky-val A trubadúrt. Az előző napon kaptam meg életem egyik legnagyobb pofonját, eléggé magam alatt voltam. Ne szépítsünk: ki voltam borulva. Nem is akartam elmenni az előadásra, de  itthon sem tudtam ülni.  Úgy esett, hogy egyedül mentem, gondoltam majd odaadom valakinek a felesleges jegyeket a színház előtt, csak vannak ott egyetemisták, akik örülni fognak az ingyen belépőknek.  Nem voltak,  az egyetemisták manapság nem nagyon járnak operába. Ettől még szomorúbb lettem.

Az első néhány áriánál még ki akartam jönni, annyira nem tudtam  odafigyelni, de nem akartam felállítani a szomszédaimat, én is utálom, ha valaki megzavarja az előadást. Aztán jött Luna, és elénekelte az Il balen del suo sorriso-t, és nem tudtam felállni.  Szerintem Verdi jobban szerette Lunát, mint Manrico-t. Akinek ilyen áriát ír, azt csak szeretheti. Hvorosztovszkij semmit nem csinált, csak megállt és láttam, hogy maga előtt látja Leonora arcát. Olyan szenvedéllyel énekelt,  hogy a lélegzetem is elállt. Aztán a  Mira, d'acerbe lagrime kettősben egyszercsak lehajolt a zokogó Leonorához, és magához ölelte.  Sokszor láttam már A trubadúrt, jobb- rosszabb Lunákkal.  Ha volt is ölelés, az mindig a testi vágyról szólt. Hvorosztovszkijnál is volt erotikus töltete ennek a mozdulatnak, hogyne lett volna,  de sokkal több volt annál. Arról szólt, hogy: " értsd meg Leonora, nem tudok nélküled élni, én vagyok a Te embered! Nem ismersz, de adj esélyt, és én bebizonyítom, hogy nálam jobban nem szeret senki!"  Ez volt az szépség és a szörnyeteg operai kettőse. Ebben a pillanatban nem tudtam, hogy ki a kiszolgáltatottabb: Leonora vagy Luna? Nekem úgy tűnt, hogy Luna. Leonora áldozat, de az önfeláldozása saját választása. Lunának nincs választása. Neki muszáj szeretni, mert nem tehet ellene semmit! Ez a végzete. Ekkor szerettem meg Lunát. Tartalmat (nem értelmet!)  kapott az "őrült szenvedély" kifejezés. Hvorosztovszkijnál Lunát a magány és a szerelem teszi szörnyeteggé. De mégis, nem minden nő arra vágyik titokban, hogy ilyen őrült szenvedéllyel szeressék?  Van ennél bocsánatosabb bűn? Tudom persze, hogy az életben  rémisztő egy ilyen.  De minden érzés amiért érdemes élni és meghalni, az benne van egy olasz operában. Talán ezért is szeretem  ennyire.

 *Manapság  a magyarban is gyakran Dmitri Hvorostovsky-nak írják, de szerintem a magyar helyesírás szabályai szerint Dimitrij Hvorosztovszkij.

 

Címkék: fleming luna trubadúr hvorosztovszkij

Szólj hozzá!