HTML

A propos! Versek!

Mindaz, ami a versekről, zenékről, operákról, filmekről eszembe jut.

Friss topikok

  • nyolcasesküdt: Kösz a visszatérést, bírtam értékelni. Hvorosztovszkij állapota kétségbeejtő, azon kevesek egyik... (2017.02.01. 16:13) 2016 meg az ő vége
  • coppelia: Aki kér, annak megadatik. :-) Előbb-utóbb rászánom magam. Boldog új évetés sok kó zenét, filmet, s... (2016.12.27. 21:38) Hvorosztovszkij a MUPA-ban
  • coppelia: @PB: Kedves Bea! Örülök, hogy tetszett. A tanév kezdete óta ugrásszerűen megnőtt a blog keresetts... (2014.09.02. 18:52) Valaki mondja meg
  • coppelia: @labdajáték: Esterházynál minden mondat és minden elrejtett gondolat is többértelmű. Arról már ne... (2014.07.22. 15:12) Egy újabb fontos Esterházy

Címkék

a (1) abba (1) Abba (1) abbado (1) abdrazakov (1) Abouzahra Amira (1) Abouzahra Mariam (1) ábrahám (1) Ady Endre (1) Agata Buzek (1) Agata Kulesza (2) Agata Trzebuchowska (1) ahmatova (1) aida (1) Alagna (1) alagna (5) álarcosbál (3) Alfredo Kraus (1) almaviva (1) Alois Mülbacher (1) alvajáró (1) álvarez (1) Amanda Majeski (1) ancsel (4) andrea (1) Anja Harteros (2) anna (1) Ann Hellenberg (1) Anyegin (1) anyegin (3) aranykoporsó (1) ária (1) Ártatlanok (1) arte (1) asako (1) attila (3) auden (3) audrey (1) auvergne i (1) Aznavour (1) aznavour (2) azucena (1) A bál (1) A bolygó hollandi (2) A két Foscari (1) A könyvtolvaj (1) a legrégebbi dal (1) A nő (1) A Rajna kincse (1) bach (2) Bajazzok (1) Baráth Emőke (1) bardon (1) barokk (1) bartoli (3) bátori (1) baudolino (1) bécaud (1) bécsi (1) beczala (2) Beczala (2) beethoven (5) Beethoven (2) bellini (1) Bergman (1) berlioz (1) berry (1) Birds of Psalms (1) Bíró Márti (1) bizet (1) bloom (1) boccanegra (3) böhm (2) Boito (1) boleyn (1) Boleyn Anna (1) borisz (1) Borogyin (1) borogyina (1) boskovsky (1) Bősze Ádám (2) botha (1) Both Miklós (1) brahms (2) Brahms (1) brel (1) Bretz Gábor (1) bruch (1) bruson (2) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Budapest Bár (1) callas (3) calleja (1) Calleja Joseph (1) canteloube (1) capricci (1) carreras (1) caruso (2) casals (1) Cecilia Bartoli (1) cencic (1) chevallier (1) Címkék (3) Claudio Abbado (1) Clémence Poésy (1) Complesso Barocco (1) corelli (1) cossotto (1) country (1) crow (1) csaba (1) csajkovszkij (2) Csajkovszkij (3) Cser Krisztián (2) cura (2) dal (2) dalok (1) damrau (1) Daniel Barenboim (1) Dan Ettinger (1) Darvas Iván (1) David Fray (1) delpy (1) Delpy (1) demis (1) dés (1) dessay (2) dezső (1) Diana Damrau (1) diego (1) Dmitry Sinkovsky (1) domingo (6) don (1) Donizetti (3) donizetti (1) Don Carlos (1) Dubóczky Gergely (2) dürrenmatt (1) dvorák (1) dvorsky (1) eco (1) Edita Gruberova (2) Elza van der Heever (1) Emily Watson (1) erdmann (2) ernani (1) Erős Adrián (1) Erwin Schrott (1) Esterházy Péter (3) Ettore Scola (1) éva (2) Eva-Maria Westbroek (1) fado (1) Fassang László (1) Faust (1) Fekete Attila (1) fidélio (1) Figato házassága (1) filharmonikusok (2) fillipeschi (1) film (13) fiorenza (1) fischer dieskau (1) fleming (6) flórez (6) foucault (1) Francesco Meli (1) freni (1) frittoli (2) furioso (1) furlanetto (6) Furlanetto (2) garanca (2) Garanca (1) gardiner (1) Gardiner (2) Gárdonyi Géza (1) gate (1) geoffrey rush (1) Geoffry Rush (1) gheorghiu (1) gidon (1) Gidon Kremer (1) gilchrist (1) giordani (1) giovanni (1) godunov (1) golden (1) görgey (1) Gounod (1) graham (1) Greenaway Peter (1) gregor (2) grigolo (3) gruberova (1) Guanqun Yu (1) gubanova (3) guerrerio (1) gynt (1) gyöngyi (1) györgy (1) hampson (2) handel (1) hatalma (1) hawk (1) Hawke (1) hegedűverseny (1) heifetz (1) Heiter Melinda (1) held (1) hepburn (2) Hétköznapi mennyország (1) Hilary du Pré (1) hoffmann (1) honegger (1) hugh (1) Hvorosztovszkij (5) hvorosztovszkij (18) hymel (1) ibsen (1) Ida (1) Ifjúság (1) Igor herceg (1) Ildar Abdrazakov (2) inga (1) irons (1) isaac (1) Isaac Stern (1) Ivan Magrí (1) IX. szimfonia (1) Jacqueline du Pré (1) janácek (1) janowitz (1) jaroussky (1) jascha (1) Jelena Obrazcova (1) jenufa (1) jeszenyin (1) Jevgynyij Nyesztyerenko (1) jevtusenko (1) Joaquin Phoenix (1) johnston (1) jónás (1) José Cura (1) Joshua Bell (1) Joyce DiDonato (4) józsef (3) juan (1) judas (1) Judi Dench (1) júlia (1) Julia Fischer (1) jurowski (1) kaiser (1) kaláka (1) Kálmán László (1) kanawa (1) karinthy (1) karl (1) Katia Guerrerio (1) kaufmann (2) Kay Pollak (1) keenlyside (1) kegyencnő (1) kennedy (2) kerns (1) Kígyótojás (1) kiri (1) kir te kanawa (1) kocsis (1) Kocsis Zoltán (1) könig (2) könyv (2) korál (1) kovalik (1) Kovalik Balázs (2) Kratseva Nadia (1) kraus (1) kremer (1) Kristóf Réka (1) kulka (1) kuplé (1) Kurt Veil (1) kwiecien (3) Kwiecien (2) Ladányi Andrea (1) lammermoori (2) lang (1) lanza (1) lászló (1) laurie (1) Lengyel Kamarazenekar (1) Leonard Cohen (2) leonora (1) Leo Nucci (1) Létay Kiss Gabriella (1) levine (1) lindsey (2) linklater (1) Linklater (1) liturgikus zene (1) ljubimov (1) Loretta Lynn (1) Lorin Maazel (1) Lou de Laage (1) lucia (2) lucic (1) ludwig (2) luisi (2) lukács (1) luna (1) Macbeth (1) maccabeus (1) machbet (1) mácsai (2) Mácsai Pál (1) Madame Butterfly (1) maestri (1) mahagonny (1) mahler (1) Mamma mia 2. (1) maori (1) Marcelo Alvarez (1) mario (1) mariusz (1) Mariza (1) mariza (1) Marlis Petersen (1) márta (1) marton (2) mascagni (1) massenet (1) mattei (2) Matthew Polenzani (1) Matthew Rose (1) matthieu (1) mattila (1) Maxim Mironov (1) Maxim Vengerov (1) McVicar (1) meade (1) Medikus Zenekar (3) Mefistofele (1) meli (1) Mendelssohn (1) mendelssohn (1) mészöly (1) met (1) Michael Caine (1) Michael Lehotsky (1) Midori (1) mielőtt éjfélt üt az óra (1) mielőtt felkel a nap (1) mielőtt lemegy a nap (1) Mihail Petrenko (1) mihály (2) milnes (1) Mireille Mathieu (1) Mischa Maisky (1) mise (1) missa (1) monastirska (1) montand (1) Morricone Ennio (1) morris (2) Mozart (2) mozart (3) muszorgszkij (2) Nagy Zoltán Ferenc (1) nathalie (1) nemes nagy (1) nemzeti (1) népzene (1) netrebko (7) Netrebko (3) nigel (1) novikova (1) Nyikita Mihalkov (1) obazcova (1) offenbach (1) Okszana Dika (1) Olga Peretyatko (1) opera (8) örkény (1) Örkény Színház (1) orlando (1) osváth (1) otello (1) Otello (2) paganini (2) Palimo story (1) pape (1) parasztbecsület (1) Parasztbecsület (1) Párnakönyv (1) parsifal (2) Pastorale (1) Patricia Racette (1) Patricia Van Ness (1) Patrick Bruel (1) pavarotti (1) peer (1) Peter Mattei (1) Philippe Do (1) Philippe Jaroussky (1) Philoména (1) piaf (2) pilinszky (1) pillangó (1) pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) pirandello (1) pisaroni (1) podcast (1) polaski (1) polenzani (2) polgár (3) pomádé (1) poplavszkaja (3) prágai (1) puccini (2) Puritánok (1) puskin (1) rachmanninov (2) rácz (1) radvanovsky (2) ramón (1) ránki (1) rebeka (1) Regina Richter (1) régi zene (1) Renato Bruson (1) René Barbera (1) Ricarda Merbeth (1) ricarelli (1) ricci (3) rigoletto (4) Rigoletto (1) ring (2) Roberto Devereux (2) rodrigues (1) rogers (1) roocroft (1) rose (1) rossini (1) rost (2) rostropovitch (2) roussos (1) ruggiero (1) Ruttkai Éva (1) Saint-Saëns (1) Salman Rushdie (1) Salvatore Licitra (1) samuil (1) sanzon (6) sarkadi (1) sárközy (1) Sass Sylvia (1) Scarlett Johansson (1) scheier (1) Schöck Atala (2) schubert (1) Sebestyén Miklós (1) senki többet (1) Shöck Atala (1) sibelius (1) siegel (1) siegfried (1) Simic Aleksander (1) simon (1) Sissy Spacek (1) solemnis (1) Sonya Yoncheva (1) Sophie Nélisse (1) Sorrentino (1) Spike Jonze (1) Spotify (1) St. Florian Sangerknaben (1) stern (1) Stoyanova Krassimira (1) struckmann (1) Stuart Maria (1) sutherland (1) szász (1) székely (1) Szentpétervári Filharmonikusok (1) színház (1) szmirnova (1) Szutrély Katalin (1) tamás (1) tamura (1) tanulni kell (1) Tarantino (1) te (1) tebaldi (1) temető (1) Terápia (1) Terfel (1) terfel (8) thais (1) Theresa Stratas (1) titus (1) Titus kegyelme (1) tornatore (1) tosca (1) tovsztogonov (1) Traviata (1) traviata (5) trójaiak (1) trubadúr (5) umberto (1) Umberto Eco (2) Urali Filharmonikus Zenekar (1) úrfi (1) Ute Lemper (1) váci (1) vali (1) vántus (1) Varázsbolt (1) vargas (4) Vashelyi György (1) végzet (1) verdi (8) Verdi (5) vers (5) villarroel (1) villazón (2) villon (1) Vincent Macaigne (1) Virtuózok (2) vivaldi (1) voigt (3) Wagner (3) wagner (3) wiedemann (1) wieniawski (1) willi (1) xerxes (1) Yannick Nézet-Seguin (1) zajick (1) Zeffirelli (1) zefirelli (1) Zeljko Lucic (1) zene (3) Zeneakadémia (2) zeneakdémia (1) zsoltár (1) zsukov (1) Címkefelhő

Statcounter


Nem tudom, hogy van-e még valaki, aki emlékszik erre a tv-műsorra, amiben  szombat esténként 5 percben  minden magyar tv néző konfrontálódott a  lírával. Én imádtam, de  nem nagyon ismerek mást, aki hasonlóan rajongott volna a műfajért.  Mostanság ismétlik az M3-on, és újra az a véleményem, hogy misszió volt. Kiváló  előadások voltak.  Olyan verseket juttatott el a nézőkhöz, és azokhoz is akik soha nem vennének verseskönyvet a kezükbe, amik  nélkül lehet élni, csak velük sokkal szebb a világ.
Hasonló élményem volt tegnap, amikor megnéztem az Örkényben a magyar irodalom többé-kevésbé kötelező verseiből készült előadást, az Anyám tyúkja I-et. Azért  az első rész, mert remélhetőleg készül majd második, hamadik, sőt akár negyedik is. Sajnos az idén már nem játsszák, de jövőre ki ne  hagyja senki!  Mácsai Pál és a teljes társulat  végre úgy  mutatta be ezeket a mindenki által ismert, de csak nagyon kevesek által kedvelt, és még kevesebbek által értett verseket, amiről azok tényleg szólnak! Leporolta róluk mindazt a hamis pátoszt, rossz hangsúlyt, álművészi intonációkat, amik rendesen hozzájuk tapadtak. És nem csak hogy fogyaszthatóvá tette őket, hanem  egyenesen újra izgalmassá! A teljes társulat a színpadon van, és mindenki nagyon jó. Sose hallottam még ilyen szépnek a Szózatot, mint Csuja Imre előadásában,  nem volt ennyire érdekes az általam  korábban halálosan unt  Négyökrös szekér, mint Vajda Milán tolmácsolásában. Aki egyébként hihetetlenül hasonlít külsőre és hangszínben is a korán elhunyt édesapjára Vajda Lászlóra. Vajda  Milánra nem lehet nem figyelni. Én annyira utáltam Balassi Bálint  Hogy Júliára talála, így köszöne neki című versét, hogy anno még azt is kockáztattam, hogy érettségin nem kapok ötöst, de nem voltam hajlandó megtanulni ezt a  tételt! Erre jön Vajda Milán, és előadja úgy, hogy a könnyem csorgott a nevetéstől! És a Dzsuang-Dszi álma is nagyon jó volt.
Vagy  Ficze István, aki a Szeptember végén-nek ugyanúgy új értelmet adott, mint  Szép Ernőnek. (Ezen  a közönség sírva röhögött!) Akárcsak Debreczeny Csabán, amint Heltai Jenő Vallomását mondja, vagy a versmondásban amúgy is verhetetlen Gálffy Lászlón, aki Pogány Judittal Weörest mond. És akkor még nem beszéltünk Mácsairól, és Epres Attiláról!
Meg a nőkről, akik egyébként is külön  egyéniségek az Örkényben. Arany János  A fülemüléje Für Anikó és Kerekes Éva előadásában stand up comedy, Für Anikó úgy meséli  József  Attila Altatóját, hogy  aki életében egyszer is  próbált már elaltatni egy gyereket, akinek semmi kedve nem volt az ágyba bújáshoz, az tökéletesen érti, hogy mitől akarja az anyuka leginkább felpofozni a büdös kölyköt! Vagy Takács Nóra Diána úgy mondja Nemes Nagy Ágnes Beszélgetések Istennel című versét, hogy beleborzongok. És Pogány Judit teljesen új értelmet tud adni  Husztnak!
És a többiek is nagyon jó voltak a többi versben, nem lehet mindet felsorolni. De az egész este olyan volt, mintha  a mindenhonnan  dübörgő dobgépek és szintetikus popzene helyett végre hozzáértők akusztikus hangszereken játszották volna el a legszebb darabokat. Úgyhogy magyartanárok legyetek kedvesek összekapni magatokat, és elvinni a gyerekeket erre az előadásra, mert itt meg lehet szerettetni a  verseket. Mácsai Pál pedig minden évadban csinálhatna egy ilyet, mert jó versből van éppen elég.

Címkék: vers színház Örkény Színház

Szólj hozzá!

Valaki árulja már el, hogy miért van az, hogy a coppelian dömpingben keresnek egy-egy verset? Most éppen napok óta Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell című versét keresi mindenki, naponta többször is, az ország különböző helyeiről. Volt idő, amikor mindenki Villont keresett, majd Audent, egy időben Frostot, majd Baranyit. Máskor napokig csak Osztrovszkijt, vagy Csukás Istvánt. Miért? Egy darabig arra gyanakodtam, hogy valami középiskolai tananyag oktatása esik egy meghatározott időre, de most még tanév sincs.  Facebook csoport? Fogalmam sincs! Hálás lennék, ha valaki  kommentben elárulná, hogy mitől  lesz fontos egy vers hirtelen mindenkinek, aztán miért felejtik el?

 

Címkék: vers nemes nagy tanulni kell

6 komment

Bő két hete vettem meg Jónás Tamás legújabb verseskötetét a Lassuló zuhanást. Könyvhétre jelent meg, de az egyre inkább elhatalmasodó tömegiszonyom miatt nem volt kedvem bevenni magam a Vörösmarty térre, gondoltam csak nem lesz hiánycikk, ha nem állok sorba érte akkor sem. És tényleg nem volt az, bár nem hiszem, hogy ma bármely kortárs magyar költő az lenne. (Sajnos sohasem volt az, és valószínűleg sohasem lesz az.) Még a könyvesbolti eladónak is hosszasan kellett magyaráznom, hogy mit keresek, pedig nem hiszem, hogy naponta több friss verseskötettel bővülne az állomány. (Kezd már elegem lenni abból, hogy a könyvesboltokban olyan eladók dolgoznak, akik nem hogy nem szeretnek olvasni, de egyenesen  agresszívek lesznek attól, ha valaki konkrétan keres valamit, ami nem szakácskönyv, az aktuális celeb hálószobatitka vagy ezoterikus baromság. A főváros egyik legnagyobb boltjában az elmúlt  három hónapban több olyan élményem is volt, amikor az eladó nem hallott nem csak egy kortárs magyar költőről, de világhíres angolról, vagy perzsáról sem. A nevet sem tudta leírni, betűzni kellett.Szánalmas volt.)

Két hete olvasom, és rájöttem, hogy miért nem lesz ebből romkocsmákban borongó bölcsészek kedvence. Mert ezek a versek egy mai magyar férfi átlagos veszteséglistáját tartalmazzák rímekbe szedve. Nincs ebben semmi misztikum, válásról, elvesztett gyerekekről, nőkről, elvesztett vagy sohasemvolt gyerekkorról, egzisztenciális bizonytalanságról, a talajnélküliségről szól. A versek persze nem ennyire drámaiak, a líra sokat tompít az egészen, de végülis kis magyar kor- és kórkép. Ami meglepő, hogy sokszor az az érzésem, mintha a rím fájdalomcsillapító lenne, de ez ez olvasónak csak jó. Már nem emlékszem, hogy melyik kritika (talán a Magyar Narancs) öncélúnak nevezte a verseket. Én nem érzem annak. Csak nagyon szomorúnak.

Az egész valahogy ilyen:

Néha soha

Nem az enyém az Adria. Nem az enyém a múlt.
Valami mégis fogva tart. Vagyonom súlya sújt.
Nem az enyém az örömöm. Nem az enyém, ami új.
Szabad-e, aki nincstelen. Szabad-e, aki úr.
Vagyok-e, mikor nem vagyok. Vagyok-e én, ha te.
Gyakori-e az áldozat.Néha se. Soha se.

Címkék: vers jónás tamás

Szólj hozzá!

Valahogy nem megy ez mostanában. Vagyis nem ment mostanáig. Nem volt kedvem az operához,  helyette Beethovent hallgattam. Sokat. Elsősorban a hegedűversenyt és a románcokat, de a hármasverseny is sokat volt az MP3 lejátszón. És  Bruchot, meg Brahmsot. Néha Massenet-t vagy Bachot.  De vokálist keveset, ha igen, akkor is inkább a könnyebb műfajokat. (Még Kenny Rogerst is hallgattam, ami valljuk be, elég kínos.)  Olvasni sem volt kedvem, sőt tegnap még egy színházat is szándékosan elblicceltem,  pedig ilyet nem csináltam húsz éve. Nem volt kedvem hozzá. Mintha elegem lenne a szavakból és a mondatokból. A közlésből. Nem akartam közölni, és  minden információt szűrve engedtem be. Még azt sem akartam megosztani a nagyérdeművel, hogy  sikerült jegyet vennem  Bécsbe az Otellora Hvorosztovszkijjal és José Curával. Tavaly  két percen belül kiposztoltam volna, most csak az egyik  legjobb barátomnak újságoltam el.  Biztos az év végi fáradtság és számtalan megoldatlan és megoldhatatlan probléma az oka, de egyszerűen csendre vágytam, csendre vágyom. Nem véletlen, hogy a könnyű műfajból  a múlt hét leggyakrabban hallgatott dalából a legjellemzőbb versszak: "Ki mondja meg, vajon meddig lehet/ hogy mindennap mindenhol erős legyek?/A csönd volna jó, kicsit könnyebb napok,/ Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok!" (A forrás kitalálója jutalmul meghallgathatja az opust a Youtube-on.)

Ma  valahogy jobban ment a munka, és elkezdtek hiányozni a versek is. Azon nyomban  elővettem a  magánolvasásra kapott verseket,  és egészen új dolgokat fedeztem fel. Rájöttem, hogy melyek a leggyakrabban használt képek és hasonlatok, megint rácsodálkoztam egy csomó gyönyörű mondatra. Egyszer talán majd megosztom, de nem most. Néha jók a csendek. Utána sokkal szebb a világ.

Címkék: vers dal beethoven rogers korál brahms cura hvorosztovszkij bruch

Szólj hozzá!

Amikor elkezdtem ezt a blogot, megfogadtam, hogy kizárólag versekről és zenéről lesz szó benne, de most egy vers apropóján megszegem a magam fogadalmát. A mostanság jellemző közállapotok mindenkinek a hangulatára rányomják a bélyegüket, ezért van az, hogy mostanában gyakrabban írok semleges zenei témákról. Karácsony táján azonban részben az ünnepek okán, részben pedig azért, mert barátaim és "üzletfeleim" ismerik a kedvteléseimet, viszonylag sok verset, idézetet kapok. Így volt ez most is, és  ha nem így lenne, akkor nagyon hiányozna. Karácsonyra kaptam A-tól egy szomorkás, de mégis kedves, romantikus saját költeményt, ami jellemző rá, és amit már nagyon vártam. (Továbbra is fenntartom, hogy vétek saját használatra írnia, annál sokkal jobb.) Tegnap is kaptam egyet, ami azonban már a közhangulatra rezonál, és nem egyszerűen szomorú, hanem keserű. Bár teljesen egyetértek vele, mégis sajnálom, hogy erről ír. (Borzasztó nehéz úgy írni egy versről, hogy csak én olvasom.) Sokkal jobban szeretnék minden másról olvasni, mint arról, hogyan szúrjuk el a gyerekeink jövőjét. 

A versről jutott eszembe, hogy nemrég csaknem negyedszázad után újra láttam Dürrenmatt János királyát  az Örkény  Színházban. Nekem a '80-as évek közepén a várszínházi János király reveláció erejű volt. Már nem emlékszem, hogy négyszer vagy ötször láttam, talán többször is. Ma is  emlékszem a Pembroke-ot alakító Mácsai Pál minden arckifejezésére. Akkor azt hittem, hogy a János király csak arra a politikai rendszerre reflektál. Ma aktuálisabb, mint valaha. A hatalom természetéről Dürrenmatt mindent tud, és úgy tűnik ez a tudás konstans. A mostani rendezés alaposan meghúzta a szöveget, jóval rövidebb a darab, de most is zseniális. A színészek is remekelnek, én mégis nagyon keserűen jöttem ki a színházból. Mert nem arról akarok hallani, amiről huszonöt éve. Azt reméltem huszonöt  évvel ezelőtt, hogy mostanra emberi drámákról, személyiségekről, érzésekről, szerelmekről fogok olvasni. Ehhez képest versekben, színpadon újra az áthallásokra koncentrálunk, mert ilyen a körülöttünk lévő világ. Azt szeretném, ha A. újra  magáról írna, és a szerelmeit vagy a reményeit osztaná meg  az olvasóival, ha a színházban nem találnék direkt párhuzamokat a napi sajtóval. Egy békésebb világra vágyom.  És harmóniára, személyességre, örömre. Úgy tűnik hiába.  

Címkék: vers dürrenmatt mácsai

Szólj hozzá!